Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
I. 1988-1989 - Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus, avagy tudták-e már, hogy közel a vég?
Még mindig a szocialista társadalom építéséről beszél, illetve arról, hogy még van magántulajdon ugyan, de „sejtetni engedi”, hogy a fejlődés végeredményeképpen az el fog tűnni. Kádár tehát ekkor még nem hajlandó belátni a szükségszerű bukást, és ha korlátozott mértékben is, próbálja továbbra is fenntartani az eddigi ideológia érvényességének látszatát. Bár nyilvánvaló, hogy ez számára is már csak a látszat, és tisztában kellett lennie azzal, hogy ennek ekkorra semmilyen létjogosultsága nincsen. Szintén eltér a korábbi szocialista gazdaságpolitika alapvető irányvonalától a külföldi tőke bevonásának lehetővé tétele, az ekkor éppen készülőben lévő gazdasági társasági törvényen keresztül. „ Gazdaságunk modernizálása, a szerkezetátalakítás szükségessé teszi azt is, hogy ugyancsak törvényes keretek között megfelelő szabályozással igénybe vegyünk külföldi működő tőkét mind a szocialista, mind a kapitalista országokból. A törvény a társasági formák szabályozásával meg fogja könnyíteni a tőkeáramlást a hatékonyan gazdálkodó területekre, s ezáltal segíti kibontakozási programunk végrehajtását. ”26 Rendkívül érdekes Kádár szájából hallani az osztalék és a profit kifejezéseket, szinte anakronisztikusán hangzik mindez egy kommunista vezető szájából. Továbbhaladva a pártértekezlet felszólalói között, érdemes kiemelnünk Grósz Károly hozzászólását, aki beszédében az eltelt másfél év politikai vitáinak következményeként tekintett a májusi pártértekezlet eseményeire, Pozsgay Imre27 azonban úgy látja, hogy a gyökerek sokkal régebbre nyúltak vissza. Véleménye szerint az 1985-ös pártkongresszus volt az első olyan nyilvános esemény, ahol az elhangzott beszédek hangvétele a megszokottnál lényegesen kritikusabb volt. Ettől kezdődően a politikai nyilatkozatok és a KB-üléseken tett kijelentések „egyre messzebb” mentek. Az 1988-ban összehívott országos pártértekezlet ennek a folyamatnak a csúcspontját jelentette. Pozsgay tanár úrtól érdeklődtünk a pártértekezletre történő delegálás rendjéről is, hiszen megfigyelhető, hogy az ország különböző részeiből, különböző vállalataiból és a közélet legkülönbözőbb területeiről érkeztek küldöttek, akik lehetőséget kaptak a felszólalásra. Pozsgay szerint minden A politikai túlélés művészete 26 Uo. 23. p. 27 Személyes beszélgetés Pozsgay Imrével csillaghegyi otthonában 2012. október 8-án. 24