Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Halmy Kund: „Miénk itt a tér.” Az MSZP sajtókommunikációja 1994 után
A politikai túlélés művészete zisa is!) súlyos teherként fogja megélni a stabilizációs programot. így egyszerre szükséges rosszként, elkerülhetetlenül fontos lépésként aposztrofálja a folyamatokat, ugyanakkor korholja is a vezetést, hogy az így is rogyadozó szociális rendszer, és az emberek növekvő kiszolgáltatottsága nem fogja bírni a megszorításokat, és hogy a „nép”72 felháborodása jogos lesz. Ezáltal két legyet üt egy csapásra, látszólag a nép szószólója, azonban röviden és kitűnően elmagyarázza, hogy miért szükségesek a megszorító intézkedések. „Amikor szombaton közöltük az információt a világbank javaslatáról, ami a gyes, a gyed és a gyet eltörlését indítványozta, reméltük, hogy ezt már a kormány is csupán rémálomnak tekinti. Mindössze egyetlen nap telt el és már tudjuk, hogy a rendszerváltás idején transzparensen megfogalmazott félelmünk jelent meg kormányzati akaratként: valóban sikerült a tankok diktatúráját a bankok diktatúrájára váltani. Ráadásul mindebből ismét csak az tűnik ki az állampolgárnak, hogy ez a kormány még a legkeményebb döntéseit sem önállóan hozza, hanem mások diktálják neki. Hovatovább úgy tűnik, ebben a kormányban nem a koalíciós partnerek tartják fogva egymást, még csak nem is ellenzék (sic!) nyomásának engedelmeskednek, miközben az állampolgárok kívánságait meg sem hallják, hanem Horn Gyula és kabinetje a pénzvilág foglya. Márpedig ha így van, akkor valójában az ország függetlensége vonható kétségbe. ”73 Ez az idézet elég ahhoz, hogy megértsük, mennyi pótolnivalója volt és mennyire elmaradt a színvonala az ún. jobboldali, nemzeti újságírásnak. Elég összevetnünk a fentieket Bossányi Katalin idézett cikkével, érveléstechnikájának finomságával, hogy rájöjjünk, hiba volt a Magyar Nemzetnek leírni azt, hogy nem tartják egymást fogva a koalíciós partnerek, miközben maguk a szocialisták panaszkodtak, hogy az SZDSZ szinte sokszor „megerőszakolja” őket. Az olyan naiv égbekiáltás pedig, mint az „állampolgárok kívánságait meg sem hallják”, inkább mosolyra késztetheti az ellentábor képviselőit. A szocialisták számtalanszor elmondhatták: figyelnek az állampolgárok kívánságaira, és folyamatosan szem előtt tartják azokat, de nem tehetnek másként, mert „közösen vertük az országot ekkora hitelekbe”, és együttesen, áldozatok árán kell kimászni a gödörből. Ez volt a szocialisták fő gazdasági érvelése 1988-tól 1998-ig. 72 A „nép” kifejezés a huszadik században leginkább a „tömeg” jelentéséhez hasonul. 73 Szendrei Lőrinc: Balhorog. Magyar Nemzet, 1995. március 13., 5. p. 246
