Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
III. 1994-2010 - Halmy Kund: „Miénk itt a tér.” Az MSZP sajtókommunikációja 1994 után
A politikai túlélés művészete 2002 után, az általa megtermékenyített pártszövetséget balliberálissá változtatták), melyek szoros szövetsége voltaképpen természetes házasság, és az egy tőről fakadt politikai szándékok újra-összeérésének beteljesülése volt. Rosszmájúnak tartott megjegyzések szerint az apák és a fiák tábora kötött új szövetséget. Nem minden alap nélkül való kijelentés ez. Az SZDSZ-es politikusok eszmei és nem utolsósorban családi kötődéseik egyértelműen kommunista hagyományokra utalnak, még akkor is, ha többen közülük maoista, illetve radikális libertariánus köröket tettek - mindenesetre a nemzeteszménytől teljesen megszabadultak (valójában sohasem volt a birtokukban), így az évtized fordulóján tapasztalt antikommunista hangvétel - egyre inkább úgy tűnik hangzatos PR-fogás volt, mintsem valódi szándék a rendszer- és elitváltásra, a kommunista bűnök, és a vagyon elszámoltatására. Ez a rendszerváltozás talán legfontosabb tapasztalata, és egyben csalódása. (Mint említettem, sokan számítottak erre.) Összességében elmondható, hogy az 1994-es választásokat követően az MSZP-SZDSZ-koalícióval a Nyugat-Európában is ismert szocialista-liberális tandem állt fel. A liberális ideológia ezáltal végleg elvált klasszikus, 19. századi értelmezésétől, a konzervatív liberalizmustól. A fő ellentmondás, és a további évtizedekre nézve is lényegi probléma maradt az MSZMP utódpártja, az MSZP, illetve a markánsan kommunistaellenes retorikát képviselő SZDSZ (tehát látszólag tűz és víz) szövetségre lépése volt. A szocialistákhoz közel álló publicisták azonban kitörő örömmel fogadták a választási győzelmet, még az eredményhirdetés előtt lelkes írásokban üdvözölték az eredményt: „E meghatott napon reménykedem: amikor újra, és ezúttal is szabadon választ - igenis! a nép, a nemzet -, az emberek úgy döntenek, az antikrisztus sem parancsolhatja meg nekik, hogy mit gondoljanak, miként cselekedjenek. Hogy mi a teendő, azt én döntöm el, te döntőd el, ö dönti el - mi mindnyájan együtt döntjük el, mi a feladatunk. Amikor ezt írom, az eredményt még nem ismerhetem. De bármi legyen is a döntés, tudomásul veszem. Mert sem én, sem te, sem ő nem tette zsebre a bölcsek kövét. Csak remélni merem, hogy a nép tegnap leváltotta azokat a politikusokat, akik nálunknál jobban tudták, hogy mi a jó nekünk. ”60 Az általános szabadelvű gondolkodás felülnézeti optimizmusa csendül ki a sorok közül, és - bár a cikk állítja, a bölcsek kövét nem birtokolhatja senki - ez 60 Gádor Iván: Antikrisztus. Népszabadság, 1994. május 9., 3. p. 234
