Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
I. 1988-1989 - Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus, avagy tudták-e már, hogy közel a vég?
szakmai ésszerűsítések), amelynek célja a gazdasági és politikai rendszer legitimációjának erősítése és a társadalom tanulási és megújulási képességének növelése volt. Az intézkedések lassan kényszerítővé váltak, mert érezhetően csökkent a rendszer támogatottsága a polgárok körében és a fenyegető világgazdasági válság a gazdasági eredményeket is visszavetette, amely egyre inkább érezhető volt a hazai életszínvonalban is. A centralizált politikai rendszer persze fennmaradt, de jellege, tartalma, struktúrája és ebből fakadó eredményessége jelentősen változott. Az 1968-as reformfolyamat a gazdaságból lassan továbbhaladt a civil társadalom irányába, a káderpolitika új elemei jelentek meg és a vezetők minőségében is változások következtek be. Mindennek köszönhetően a Kádár-rendszer 1968 és 1980 között fennállásának legsikeresebb időszakát élte, és ezalatt alakult ki a szocializmus magyar modellje, amely lényegében a kommunista blokk legéletképesebb modelljének bizonyult. Mindennek megteremtésében Kádár Jánosnak megkérdőjelezhetetlen szerepe volt; az utókor kérdése persze, hogy mindezt milyen áron... 1980 után azonban elodázhatatlanná vált a válsághelyzet felismerése és beismerése. A társadalom számára is lassan tudatossá vált az életszínvonal rohamos esése folytán, hogy egyre nagyobb a baj. Az MSZMP vezetése a nyolcvanas évek elejétől kezdődően lassan nyilvánosan is beismerte, hogy csökken a reálbérek értéke és drasztikus áremelésekre van szükség. Mivel a politikai vezetésben időközben generációváltás is időszerűvé vált, a fiatal, lényegesen képzettebb káderek egyre gyakrabban kerültek éles konfliktusba a vezetés konzervatív „nagy öregjeivel”, s a kritika lassan elérte Kádár János személyét is. A gazdaság válságjelenségei mellett egyre élesebben került a viták középpontjába a politikai rendszer változásának kérdése, bár ekkor még szigorúan az egypártrendszer keretein belül gondolkodtak, vagy mertek nyilvánosan gondolkodni. Jelen tanulmány kiindulási pontjaként az 1988 májusi pártértekezletet választottuk, amely az új rendpárt tagjai számára a vártnál is lényegesen nagyobb sikereket hozott és ez jelentős hatással volt a később bekövetkező rendszerváltoztatásra. A választási eredmények elemzése jelen tanulmány keretein belül nem lehetséges, feladatunk sokkal inkább az, hogy áttekintsük ennek a pártértekezletnek a retorikáját, ideológiai alapjait, illetve a fent említett témakörökben elhangzott politikai állásfoglalásokat. Elemző munkánk során szükségesnek tartottuk, hogy a témában megszólaltassunk a pártértekezleten részt vevő néhány neves politikust, akik I, 1988-89. Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus 17
