Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: A politikai túlélés művészete. Az MSZMP/MSZP hatalomátmentésének természetrajza: érvelés és gyakorlat (1988-2010) - RETÖRKI könyvek 6. (Lakitelek, 2014)
I. 1988-1989 - Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus, avagy tudták-e már, hogy közel a vég?
hiszen a kommunizmus és a szocializmus gyökerei a Szovjetunióba vezettek vissza, ahol ez az ideológia a nyolcvanas évek végére megbukott. És ha ott nem működött már, akkor Közép-Kelet-Európában végképp semmi esélye nem volt annak, hogy fennmaradjon. Ekkorra már a Szovjetunióban sem volt meg a szándék az egypártrendszer fenntartására, illetve kifulladt a keleti blokk kényszerű összetartására való igény. Már a pénzügyi és gazdasági háttere sem volt meg annak, hogy a Szovjetunió továbbra is magához tudja láncolni a térség országait. A visszarendeződéstől való félelem egyébként az első demokratikus választásokat követően nem hogy megszűnt, de az ellenkezőjébe csapott át és megjelent a magyar társadalom igen széles rétegeiben az ún. kádári nosztalgia. Nemhogy nem féltek a visszarendeződéstől, hanem visszavágytak a régi, biztonságosnak hitt rendszerbe, ahol minden egyértelmű volt és egy relatíve megbízható egzisztenciát biztosított. A „demokrácia kitörésével” ezt a fajta biztonságérzetet a társadalom jelentős része elveszítette, és az ötven év alatt teljesen depolitizálódott társadalom mindenfajta önálló politikai gondolkodásra való képesség hiányában a következő választások idejére 180 fokos hátraarcot fújt a demokráciának, amelynek köszönhetően az MSZP akár az SZDSZ nélkül is vidáman végigkormányozhatta volna a négy évet, a korábbi kormánypárt pedig a szavazatok tíz százalékát sem érte el és mind- összesen 38 mandátummal került be a 386 fős magyar országgyűlésbe. Pozsgay szerint a régi rendszerbe való visszatérés lehetőségének azonban semmivel nem volt több vagy kevesebb realitása, mint négy évvel korábban az ugyanettől való félelemnek... Berecz János szerint4 a Szovjetunió valóban nem akart már semmilyen visszarendeződést, nem volt rá se pénze, se támogatottsága. Az elméleti lehetősége azonban megvolt annak, hogy akár a Munkásőrség vagy az itt állomásozó százezer szovjet katona egyik magas rangú tisztje felsőbb utasítás nélkül is esetleg fegyvert ragad és elindul, de Berecz szerint ennek igen csekély volt az esélye. Mind a Kelet, mind a Nyugat félt attól, hogy a történelem megismétli önmagát és az 1956-os eseményekhez hasonló összecsapás történhet, tehát ezt senki nem akarta. Moszkva sem. I. 1988-89. Orosz Tímea: Pártértekezlet és pártkongresszus 4 Személyes beszélgetés Berecz Jánossal solymári otthonában 2013. november 28-án. 9
