Szekér Nóra - Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói - RETÖRKI könyvek 5. (Lakitelek, 2014)

1. fejezet: Hányszor lehet egy embert eltemetni?

Hányszor lehet egy embert eltemetni?

de nem másodlagos aspektusok csak így hangsúlyozhatok. Mindemellett a párt sajátos frazeológiája és annak politikai eseményekben játszott meghatározó szerepe csak így érzékeltethető.

„egyszer majd el kell temetNI és nekünk nem szabad feledNI”:8

1958. június 16-án Nagy Imrét, Maiéter Pált és Gimes Miklóst a budapesti Kozma utca 13. szám alatti gyűjtőfogház udvarán kivégezték, és a halottakat a börtön sétálóudvarán elásták. Két és fél évvel később, 1961. február 24-én átszállították a holttesteket a rabtemetőbe, az Új köztemető 301- es parcellájába, fedőnév alatt arccal a föld felé, jeltelen sírokba helyezték.9 Losonczy Géza 1957 decemberében a börtönkorházban halt meg, Szilágyi József ügyét a Nagy Imre-per többi vádlottjától elkülönítették, halálos ítéletét 1958. április 24-én hajtották végre. Őket már haláluk napján a 301-es parcellába temették el. A Nagy Imre-per halálraítéltjeinek 1961-es elhantolását a Kozma utcai börtön operatív osztályának vezetője, Potecz Sándor alezredes szervezte, a hantolás dokumentumait a „Darázsfészek” fedőnevet viselő dossziéban őrizték.10

A hatóságok határozottan elzárkóztak az ’56-ban kivégzettek hozzátartozóinak azon kérésétől, hogy halottaikat tisztességesen eltemethessék, sőt

8 Idézet Nagy Gáspár: Öröknyár: elmúltam 9 éves című verséből.

9 Részlet az Ember Judittal készült Oral History Archívum életinterjúból, melyben Nagy Imre és mártírtársainak 1989 tavaszán zajló exhumálására emlékszik vissza: „Arra nem gondoltam, hogy arcra borulva fekszenek. Ez valami egészen felháborítónak tűnt. Négy tudós volt ott, és nem értették, hogy miért vannak arcra borulva. Aztán később azt hitték, hogy ez valami büntetésféle, aki a szocializmus ellen vagy a nagy birodalom ellen tett büntetésképpen arcra fektetik. És kiderült, hogy egy frászt. Ennek nincsen semmiféle szakrális vagy elvtársi oka. Megkérdeztem a sírásókat, hogyan vitték a koporsókat. Azt mondták, hogy szamaras vagy másfajta kordéval, aztán: »Nézze, Juditka, odavisszük a koporsót a sír szájához, és béfordítjuk.«” Molnár Adrienne: 89: 56. Ötvenhatosok a rendszerváltásról. Bp., 1956-os Intézet, 2009. 103-104.

10 Az 1961. februári elhantolásról készített jelentést Potecz Sándor készítette, ami bekerült a több mint harminckötetes Nagy Imre-dossziéba. 1984 környékén az állambiztonsági szervek feladatul kapták, hogy azonosítsák be Nagy Imre és társai sírját. Ekkor különítették el „Darázsfészek” fedőnév alatt a sír beazonosításához szükséges Potecz Sán- dor-féle iratokat külön dossziéba. De az e dossziéban található információk alapján nem kezdték meg a sírok beazonosítását. Lásd Molnár Adrienne: i. m. 63.

19