Szekér Nóra - Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói - RETÖRKI könyvek 5. (Lakitelek, 2014)
Előszó
A Nagy Imre-kód a fennálló hatalmi szerkezet belső hatalmi viszonyait átalakító intézkedések kellettek az MSZMP részéről, amelyek révén a folyamatokban feloldódó állampártként feladni kényszerült vagy feladta azokat a hatalmi eszközöket, amelyek évtizedek óta biztosítékai és eszközei voltak egyeduralmának. Ezek a folyamatok nem 1989-ben kezdődtek. Szükség volt mindehhez többek között az MSZMP 1988 májusi pártértekezletére, ahol Kádár János, a korszak névadó kommunista vezetője kikerült a hatalomból. Kádár mint pártelnök többé nem irányíthatta a rendszert. Grósz Károly kormányfő és főtitkár lett egy személyben, ami a rendszer korrekciójához megfelelő vezetőt jelentett a pártnak, és emellett élvezte a Szovjetunió támogatását is. Ekkor került be a párt politikai vezetőségébe Nyers Rezső és Pozsgay Imre is, a két reformer, akik később a Németh-kormány államminisztereiként a kormányzati hatalom részeseivé is váltak. 1988 nyarán a rendszerkorrekciós előkészítő munka megindult mind párt-, mind pedig kormány vonalon. Az állandó teher az ideológiai örökség volt a vezetés számára. A rendszer korrekciójához ideológiai korrekcióra is készülniük kellett, és készültek is. Minden eddigi kutatás szerint valószínűleg nem abban a formában, ahogy ezt Pozsgay Imre „önállósulva”, a rendszer egyik legbefolyásosabb vezető politikusaként megtette. Tény, hogy ’89 január végén 1956-ról rádiónyilatkozatában mint népfelkelésről beszélt úgy, hogy az egész fennálló rendszer ideológiai legitimációja hivatalosan az ellenforradalmi tételre épült. Az országgyűlés által elfogadott egyesülést lehetővé tevő törvény a többpártrendszer kialakításának fontos lépcsője volt. A párt május 8-ai KB ülésén megszüntette a káderhatásköri listát, amely hosszú évtizedek óta garantálta a nómenklatúra-elv érvényesülését, vagyis a párt állami és társadalmi szervezetekre is kiterjedő általános irányító és felügyelő szerepét. A rendszer működése szempontjából komoly lépések történtek a kormány önállóságának folyamatos növelésére, az állami és egyéb területek közvetlen pártirányításának megszüntetésére. Jelentős állomás volt, amikor a Munkásőrséget, a „párthadsereget” a Minisztertanács hatáskörébe utalták. Ezekkel a lépésekkel a rendszer jogállami kereteket próbált imitálni, a Belügyminisztérium és a hozzá kapcsolódó titkosszolgálat tevékenysége azonban mindenütt jelen volt. 1989 politikai ismertetőjele a komplexitás, és ezzel elérkeztünk a könyv témájához, amelynek lényege, hogy az átmenet évének politikai döntéshozatalát Nagy Imre újratemetésének ügyén keresztül vizsgálja és mutatja be. 12
