Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
A törvényszöveg érzékelteti, hogy a törvény nem alapszik történelmi tényfeltáráson, de mélyreható jogi elemzésen sem. Valójában tisztán politikai döntés. A rövid hét §-ra tagozódó törvény egymondatos preambuluma kerüli a forradalom kifejezés használatát, nemzeti tragédiáról beszél, s így emlékezik meg kegyelettel a „hazánk társadalmi átalakulása és függetlensége érdekében” a „megtorlás áldozatául esett” állampolgárokról. Ez a szűkre szabott mondat mégis annyiban előrelépés az eddigiekhez képest, hogy már nincs szó benne kegyelmi aktus gyakorlásáról, hanem az ártatlanság jogalapján áll. Az indokolásban a jogalkotó szókimondó: a törvény meghozatalának politikai oka van, jelesül a parlamentáris demokráciára épülő jogállam érdekében értékelte át az 1956-os eseményeket, amelyek immár nem ellen- forradalom, hanem a népfelkelés minősítését kapták. Bár jogalkotás ekkor még nem jutott el forradalom fogalmának használatáig, mégis ez a fogalom lopakodott a sorok között. Miután a jogalkotó nem támaszkodhatott történelmi tényfeltáró kutatásokra, így a törvény tételes megfogalmazása is felemásra sikerült. A jogi előkészítő munka során nyilván érzékelte - hiszen az átvizsgált halálos ítéletekben is megragadható volt, s tudható volt a Legfelsőbb Bíróság 1957-es ítélkezést meghatározó iránymutatásaiból is - a megtorlás ítélkezésének azt a fortélyát, hogy az elítélteket valamilyen köztörvényesnek minősülő cselekményekben is bűnösnek mondták ki. Nem volt titok az sem, hogy ezt a technikát a diktatúra azért alkalmazta, hogy első sorban a külföld előtt igazolja „az ellenforradalmárok köztörvényes bűnözők”, másrész, hogy ezzel is hátráltassa az elítéltek szabadulását.145 Mindezek ellensúlyozására alkalmazta a törvény azt a megoldást, hogy a harci cselekményekkel összefüggésben semmissé nyilvánította e köztörvényesnek minősülő bűncselekményeket. Ahogy az expozéban az államtitkár fogalmazott: „Ami a törvényjavaslatnak a nem politikai bűncselekményekkel kapcsolatos rendelkezéseit illeti, azt kell figyelembe venni, hogy Az Igazság Canossa-járása__________________________________________ 145 Az 1963. évi 4. tvr. (közkegyelem) kihirdetését követően 3480 elítélt szabadult, további mintegy 600 fő nem nyerte vissza szabadságát. Többségük fegyveres harcos volt, akiknek cselekményeit legtöbbször az államellenes szervezkedésben való részvétel mellett még emberölés kísérletének, valamint rongálásnak is minősítették. 70
