Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
mégis miért lett a sorsa olyan tragikussá, amilyen lett? Először is két oka van. Először is, mert Nagy Imre nem volt hajlandó a szovjet csapatok november 4-i bevonulását és főként a Kádár-kormány legitimitását ennek alapján elismerni. Pedig megpróbálták meggyőzni megagitálni az álláspontja megváltoztatására. A másik: az ő sorsa és társainak sorsa egybekapcsolódott - méghozzá nagyon szorosan - azzal a harccal, ami a Szovjetunióban a XX. kongresszus ellen folyt a visszarendeződés érdekében: a kínai párt óriási nyomást gyakorolt a szovjet és a mi pártunkra meg a többi pártra.” Nagy Imrét tehát - akinek ügyében a halálos ítéletet az MSZMP legfelsőbb vezetése mondta ki - ugyancsak az MSZMP rehabilitálta anélkül, hogy a bírósági eljárást lefolytatták volna.122 Arra dr. Márki Zoltán - kúriai tanácselnök, a negyedik semmisségi törvény előkészítője - hívta fel e sorok írójának figyelmét, hogy a Nagy Imre és társai ellen hozott ítélet záradéka szerint a kiszabott szabadságvesztésbüntetések és a mellékbüntetések végrehajthatók. A halálbüntetés végrehajthatóságáról a végrehajtási záradék nem rendelkezik. A miértek keresése során emlékeztetett Márki Zoltán, a polgári lakosság védelmét tartalmazó Genfi Egyezmény123 arra a rendelkezésére utal, amely szerint a halálbüntetés végrehajtására 6 hónapi moratóriumot kell biztosítani.124 Márki Zoltánnak objektíve igaza van: Magyarország megszállt ország volt és a Kádár-kormányt az ENSZ még nem ismerte el. így az Egyezmény hatálya fennállt. Ugyanakkor a restauráció aligha ismerte el, hogy az adott helyzetben a genfi jogot kell alkalmaznia. Ezen nincs csodálkozni való. Annál szomorúbb, hogy erre a nemzetközi jogsértésre egyetlen jogállam sem hivatkozott annak idején. Az Igazság Canossa-járása_______________________________________ követően az SZKP vezetője (1953-1964). 1956-ban az SZKP XX. kongresszusán elítélte Sztálin bűneit. Nevéhez fűződik az 1956-os magyar forradalom leverése, a kubai rakéta- válság és a berlini fal felépítése. 1964-ben pártbeli ellenfelei megbuktatták. Hátralevő életében teljesen visszavonult a politikától. 122 MNL (régi jelzete MOL): XX. 5. 4 operatív iratok 18. kötet, MÓL. 288. fond. 4/14/1 őe. MÓL. 288.fond. 4/15/1 őe. 123 A polgári lakosság háború idején való védelmére vonatkozó Genfben, 1949. augusztus 12-én kelt Egyezmény, amelyet 1954. évi 32. sz. tvr.-el elfogadva és kihirdetve a Magyar Közlöny 1954. november 26.-i 95. számában 124 Egyezmény 75. cikk. 60
