Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
Az igazság Canossa-járása Kádár tehát Hegedűs András89 mögé rejtőzve emlegette azt az „önkritikát”, amelyet talán ő maga szeretett volna kimondani, de nem merte megtenni. S az sem véletlen, hogy nem merte nevén nevezni „az azóta elhunyt embert” - Nagy Imrét akinek vére elsősorban az ő kezéhez tapadt. A szöveg további része is súlyos mondanivalót hordoz: „Most akkor mondják meg, hogy én mit csináljak? Mikor nekem legfontosabb célom az volt, hogy biztonságban eljussak Szolnokra. Bármilyen úton-módon. Akárkik vesznek körül, eljussak és még más kötelezettségem is volt. Én kötelezettséget vállaltam azok biztonságáért - akikért tényleg kötelezettséget vállaltam én -, akik akkor a nagykövetségen, akkor tartózkodott. De én ilyen naiv ember mint, azért vállaltam kötelezettséget, mert arra gondoltam, hogy ez én kérésem, hogy két ember annyi nyilatkozatot tegyen, hogy jogilag is hivatkozhassanak a rangjuk szerinti emberek. Na most történelmileg én is mindent másként látok. De az ő kívánságuk szerint, ha én írásban kötelezettséget vállalok, akkor - és én nem kérek ellenvéleményt hogy a biztonságukról gondoskodom és két ember igénye az volt, hogy szabadon lakásukra távozhassanak. Én ezt nem teljesíthettem... Ha hiszik, ha nem, én még azt is, hogy mi volt azon a nyilatkozaton. Sajnos egy tőmondat volt azon a nyilatkozaton és aztán mindenféle következménye lett ennek a tőmondatnak. Önök nagyon jól tudják, hogy mit jelent ez mindazok számára, akinek a kormány legalitása fontos.” 89 Hegedűs András (Szilsárkány, 1922. október 31. - Budapest, 1999. október 23.) kommunista politikus, szociológus, miniszterelnök. 1941-ben iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetemre, 1942-től KMP-tag. 1944-ben letartóztatták és kommunista tevékenység miatt 2 év szabadságvesztésre ítélték. Megszökött, illegalitásba vonult. A MADISZ Országos titkára, 1945. június 24-től az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja. 1948-49-ben az MDP mezőgazdasági és szövetkezeti osztályának munkatársa, majd osztályvezetője (1949- 1951). 1950-51 között az MDP KV titkárságának, 1951 és 1956 között a KV és PB, valamint a titkárság tagja. 1951 novemberétől 1952 januárjáig földművelésügyi miniszter- helyettes, majd 1953 júniusig az Állami Mező és Erdőgazdasági miniszter. 1953. július 4- től 1955. április 18-ig a Minisztertanács elnökhelyettese, 1953. júliustól 1954. októberig a Földművelésügyi tárcát is vezeti. 1955. április 18-tól 1956. október 24-ig miniszterelnök. 1956. október 29-én Moszkvába menekült. Az MSZMP IIB 1956 novemberben kizárta a pártból. 1958 szeptemberében tért haza, ezután 1961-ig a MTA Közgazdaságtudományi Intézet főmunkatársa. 1961 és 1963 között a Központi Statisztikai Hivatal elnöke. 1963-tól 1968-ig az MTA Szociológiai Munkacsoportjának igazgatója, a Valóság című lap szerkesztőségének elnöke. 1968-ban tiltakozott Csehszlovákia megszállása ellen. Hazatérte 46
