Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
Az Igazság Canossa-járása ról az emberekről, amelyeket egy Fejti Györgynek nem kell tudni. Azokat a módszereket, amikkel sikerült ezeket az embereket porba tiporni, mert a fizikai kínzás csak arra volt eszköz, hogy morálisan aláássák őket.” A pengeváltás után Fejti György - készséggel - felajánlotta Nyers Rezsőnek, hogy „foglalkozzon” a témával, amit Nyers Rezső kategorikusan visszautasított. Végül Grósz Károly szavazásra bocsátotta a kérdést. A KB két ellenszavazattal Fejtit megerősítette megbízásában. Ezek után elindulhatott a tényfeltáró munka, amellyel később foglalkozunk. Az események sokkal gyorsabbak voltak, mint a párt bürokratikus ügyintézése. Közeledett Nagy Imre kivégzésének évfordulója, s ezzel kapcsolatban a párton belül is sokan túlléptek a februári KB álláspontján. 1989. április 12-i KB-ülésen Grósz Károly felháborodott a Magyar Hírlap aznapi számában megjelent „a Magyar Szocialista Munkáspárt reform szárnyának platformja” címet viselő megnyilatkozáson,86 amely már messze túlmegy a KB februári állásfoglalásán és kimondja: tálták. A Magyar Nemzet munkatársa, Nagy Imre támogatója, a Petőfi Kör szervezője. Javaslatot készített Donáth Ferenccel az 1956. október 26-i MDP KV-ülésre, amelyben az „ellenforradalom” értékelést elutasították. A KV a javaslatot elvetette. 1956. október 30- tól államminiszter. 1956. november 4-én a jugoszláv követségre menekült. Romániába hurcolták, majd 1957 áprilisában a belügyi szervek hazahozták és a Nagy Imre-per III. r. vádlottjaként állították bíróság elé. A börtönben éhségsztrájkot folytatott. Mesterséges táplálás közben életét vesztette. 85 Donáth Ferenc (Jászárokszállás, 1913. szeptember 5. - Budapest, 1986. július 17.) publicista, kommunista politikus. 1934-ben szerzett jogi diplomát Budapesten. 1934-ben MKP-tag, részt vett a márciusi frontban (1937). 1939-ben a Nemzeti Paraszt Párt megalakításában tevékenykedett. 1939-1944 között a Szabad Szó című lap külpolitikai rovatvezetője. 1940-ben letartóztatták, majd rendőri felügyelet alá került. 1940-ben és 1941- ben munkaszolgálatos. 1942-től illegalitásban élt és politizált. 1944-ben közreműködött a kommunista párt újjászervezésében. 1945-től 1951-ig különböző politikai tisztségeket töltött be. 1951 februárjában letartóztatták és koncepciós perben 15 évre ítélték. 1954 júliusában rehabilitálták. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének osztályvezetője. 1956. október 30-tól az MSZMP IIB tagja. A Nagy Imre-titkárság munkatársa. 1956. november 4- én a Jugoszláv követségre menekült. 1956. november 24-én Snagovba internálták. A Nagy Imre-per II. r. vádlottjaként 12 évre ítélték. 1960-ban egyéni kegyelemmel szabadult. 1960- 1976-ig különböző intézetekben tudományos munkatárs. A Monori találkozó egyik szervezője (1985). 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság felmentette a Nagy Imre-perben emelt vádak alól. 86 Jkv. 1993.1.p. 711-715. 44
