Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
I. Az igazságtétel igényének megjelenése - az 1989. év eseményei és az első semmisségi törvény
Az Igazság Canossa-járása Pozsgay Imre hosszú hozzászólásának lényegét tükrözi a fenti idézet, amelyre rímelt az albizottság tagja, Tőkei Ferenc50 hozzászólása.51 Tőkei nem kisebb tekintélyre hivatkozott, mint Lukács György52 filozófusra. „A magyarországi 1956 problémáját szerintem úgy kellene - és lehetne is - azonnal megoldani..., hogy elfogadjuk Lukács György formuláját... amely szerint a magyar 1956 nem mondható sem egyszerűen ellenforradalomnak, sem pedig forradalomnak, hanem felkelésként kell jellemezni. Lukács szerint a felkelést az különbözteti meg a forradalomtól és az ellenforradalomtól egyaránt, hogy nincs világos célja. Ha ezt a formulát sikerült elfogadtatni a párttal, akkor egyrészt valóban szabaddá válik 1956 tudományos kutatása és a különböző felfogások vitája...” 50 Tőkei Ferenc, dr. (Budapest 1930. október 3. - Budapest 2000. augusztus 13.) sino- lógus, irodalom- és filozófia történész, akadémikus. Az ELTE Bölcsész karán kínai és tibeti szakon 1953-ban diplomázott, a nyelvtudományok kandidátusa, majd akadémiai doktora (1956), a forradalom alatt a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum forradalmi bizottságának elnöke. Fegyelmivel elbocsátották, majd lektor az Európa Kiadónál. MSZMP-tag 1962-től. 1967-től az MTA Filozófiai Intézet munkatársa, majd igazgatója (1971-1990), 1988-tól az MSZMP KB tagja. 1990-től haláláig a sinológiai tanszék professzora. 51 Jkv. 1993. p. 42^16. 52 Lukács György, dr. [születési nevén Lőwinger György Bemát](Budapest, 1885. április 13. - Budapest, 1971. június 5.) kommunista politikus, filozófus, egyetemi tanár. Apja a Magyar Általános Hitel Bank igazgatója 1899-ben nemességet kapott. Budapesten jogot tanult, 1906-ban Kolozsváron doktorált, majd Berlinben tanult (1906-1907). A Galilei Kör tagja. 1918-tól KMP-tag. Az 1919-es kommün népbiztosa, a Vörös Hadsereg politikai biztosa. E minőségében megtizedeltette a katonákat - 8 katonát lövetett agyon - a tiszafüredi vereség után. A kommün bukását követően Bécsbe menekült 1921-ben kilépett a KB-ből. Moszkvában a Komintern III. kongresszusán vett részt. 1924-ben jobboldali revizionistának bélyegezték. 1926-ban ismét KB-tag, a moszkvai Marx-Engels Intézet kutatója. 1941 júniusában az NKVD letartóztatta és Taskentben jelöltek ki számára kényszerlakhelyet. 1945 augusztusában tért vissza Budapestre, 1949-től országgyűlési képviselő. Mandátumáról 1951-ben lemondott, majd 1953-ban ismét országgyűlési képviselő lett. 1949-50-ben folytatták a Lukács-vitát demokrácia-felfogásáról és önkritikára kényszerítették. 1956. október 26-tól a mádodik Nagy Imre-kormány népművelési minisztere, az MSZMP Ideiglenes Szervező Bizottságának tagja. November 4-én a Jugoszláv követségre menekül, majd Romániába hurcolták, ahonnan 1957. április 11-én térhetett haza. 1965-ig belső emigrációban élt, csak Nyugat-Európában publikálhatott. 1967-ben MSZMP tagságát visszamenőleg helyreállították. 28
