Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
V. A zétényi-javaslat - az országgyűlés határoz - újabb bukások - az AB-n az 1993. évi XC. TV.
Az Igazság Canossa-járása Epilógus Az igazságtétel kérdése hosszú és rögös utat járt be, és ennek során lépésről lépésre küzdött meg a jog és az erkölcs egy erkölcstelen kompromisszumon alapuló politikai gyakorlattal. Egy politikai elhatározás, amely az ország nyugalma érdekében a rendszert változtató folyamatban gátat vet egy széleskörű, kizárólag politikai természetű számonkérésnek, ésszerű döntés lehet. Ugyanakkor mélységesen erkölcstelen tömeggyilkosoknak menlevelet adni, csak azért, mert bűneiket a kommunista eszme jegyében követték el, s ezért - a békés hatalomátadás ballasztjaként — életüket zavartalanul fejezhessék be. Ezt az erkölcstelen helyzetet a 2011. április 18-án elfogadott Alaptörvény oldotta fel. Az alaptörvény - amely egyszer és mindenkorra új - a diktatúra Jogától” függetlenül határozta meg a magyar jogrendszer alapjait - lehetőséget nyitott a 2011. évi CCX. törvény elfogadására. Ez a törvény - pótolva több mint két évtized hiányosságát -, eszközt adott a jogállamnak a kommunizmus jegyében elkövetett bűnök büntetőjogi megítélésére és megszüntette a nácizmus és bolsevizmus büntetőjogi megítélésének kettős mércéjét. 2011. évi CCX. törvény az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről Az Országgyűlés megerősítve nemzetközi jogi elkötelezettségét, miszerint a nemzetközi jogban legsúlyosabban minősülő bűncselekményeket elévülhetetlennek tekinti, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett és üldözetlenül maradt egyes bűncselekmények büntethetősége érdekében, a következő törvényt alkotja: 1. A nemzetközi jog szerint el nem évülő bűncselekmények elévülésének kizárása 202
