Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
IV. Az igazságtétel veresége - konferenciák - a kormány törvényjavaslata - az 1992-es év
Az Igazság Canossa-járása A legsúlyosabb a III. 3. pontban foglalt, a régi jogra vonatkozó megállapítás. Varga Csaba - bírálatában - ebben látja az igazságtétel ellehetetlenítésének jogi gyökerét.324 Részletes bírálatában meggyőzően igazolja, hogy az Alkotmánybíróságnak a joguralom nevében gyakorolt önkénye megfosztotta a magyar társadalmat a múlttal való szakítástól és megtisztulástól. Ami az AB-határozat jogi-szakmai ellentmondásait illeti, Szűk László: Reflexió-jában - amelyet az AB-határozat kihirdetése estéjén szövegezett meg, s másnap átadta e sorok írójának - alappal mutatott rá, hogy a felülvizsgált törvényszövegezés határozatlanságára és bizonytalanságára tett alkotmánybírósági megállapítás elfogadhatatlan: „Ez a vélemény kétségessé teszi az AB-határozat egyéb részleteit. Hiszen ha elfogadjuk a feltevést - mármint ami a törvény szövegének határozatlanságát illeti -, akkor nem érthető, mire épülnek az »ellenfejtegetések«? Ha pedig mégis megfelelő támpontul szolgál a törvény szövege az alkotmányossági mérlegelés számára, akkor hatalmas - szerkesztésbeli - aránytévesztést kell konstatálni. A szöveg »határozatlansága« ugyanis alárendelt (formális) kritikai tárgyat képezhet. »Kiugratása« - mindjárt az alkotmányellenességet kimondó »főtétel« után következik a »szövegkritikai tétel« - nyilvánvalóan a pejorálást szolgáló technikai művelet. Ez a lebecsülhető értékítélet még akkor is fűrcsállható volna, ha a határozat szövege »csillogó« volna. De - meglepő módon - nem mondható csillogónak. Nem csillog - sőt meglehetősen fénytelen. Az érdekes, hogy a köztársasági elnöki indítványt szöveghűen idézi a határozat.” (Kiemelések az eredetiben. K. F.) Szűk László indulatoktól sem mentes sorai alapvető igazságokat tartalmaznak. Az alkotmányellenesség kimondása a „törvény szövegezésének határozatlansága és bizonytalansága” okán egyszerűen abszurditás. A törvényszöveg ugyanis határozott és egyértelmű, s ezt az alkotmánybírák is tudták. Ezzel ellentétes álláspontjuk valójában a tartalmi kifogás, a törvény tartalmának zsigeri elutasítása. Ami a rendelkező rész 1-8 pontban foglalt konkrét kifogásait illeti, valójában az elévülés, a nyugvás valamint a félbeszakadás fogalmának eltérő - a diktatúra jogának tartalmi elismeréséből fakadó - definiálását jelenti. Az elévülési nyugvási ok - „az állam politikai okból nem érvényesítette büntető igényét” - jogbiztonságot sértő értékelése épp úgy önkényes, ha 324 Varga Csaba: Jogállami? Átmenetünk? Kráter Kiadó, Pomáz, 2007. p. 97-111. 170
