Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
III. A harmadik semmisségi törvény - a semmisség törvények deficitje - a zétényi-takács- javaslat - a nagy összecsapás - az 1991-92-es év
núsítani, hogy a múlt bűneit vagy bűnöseit szeretném védelmezni” - ellenezte a törvényjavaslatot. „Én azt hiszem, nekünk nem az a kötelességünk, hogy kevés, életben maradott aggastyánnal leszámoljunk, vagy igazságot szolgáltassunk annak a korosztálynak vagy későbbi korosztálynak, amelynek tulajdonképpen nem lehet igazságot szolgáltatni. Én azt hiszem, hogy nekünk nem fájdalmas sebeket kell ma olyan emberekkel beragasztanunk, akik kisgyerekek voltak, mikor mások a sebeket helyettük ütötték, hanem igazi demokráciát, igazi jogrendet és igazi távolba mutató, visszaélés mentes, mindenki számára, a nekünk nem tetszők számára is szabadságot biztosító holnapot kell felépítenünk.” - összegezte álláspontját Nagy Attila. Pető Iván felszólalásából egy meghatározó mondat: „Ha egyszer a történelmi igazságtétel osztályalapon jogosult, akkor azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak ezen elv alapján nincs helye.” Hasznos Miklós (KDNP) a törvényjavaslatot támogatva megjegyezte: „A népek igazságérzete megköveteli és megkövetelte mindig, hogy pusztán az idő múlása ne adjon menlevelet azok számára, akik a saját népük ellen vétkeztek. Ezért még ma is felelősségre vonhatók bizonyos államokban és bizonyos államok jogrendszere szerint a náci kollaboránsok, és ezt a jogszabályt nem akkor hozták, miközben kollaboráltak, hanem jóval később utána.” A felszólalók közül még utalunk Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) sajátos érvrendszerű felszólalására. A filozófus képviselő - utalva a nürnbergi perre és a „nürnbergi típusú ítélkezésire - megjegyezte „...egy leckét kívántak nyújtani a világnak. Csak ez a lecke rosszul sikerült. Tekintve, hogy itt egy előadást rendeztek a náci Németországgal szemben győztes hatalmak, bemutatták, hogy milyen szörnyű bűnök ellen küzdöttek is ők, és ezzel utólag bizonyították az általuk vívott háború igazságos és erkölcsös voltát. Ugyanakkor azonban nem kerülhették el azt a látszatot, hogy itt egész egyszerűen a győztesek ítélkeztek a vesztesek fölött.” Utalt még az Eichmann-perre: „És ez a lecke, amit az Eichmann-pör és az összes hasonló pörök felmutattak - mindjárt fogok itt Önöknek egy idézetet felolvasni -, az az volt, hogy van valami komikus irrelevancia, amikor az erkölcs, valamennyiünk erkölcsi meggyőződése a vádlottak padjára egy normális jogi procedúra keretében - vagy nem normális jogi procedúra keretében - a Gonoszt kívánja tetemre hívni. Ez egy kicsit illuzórikus.” Az Igazság Canossa-járása_______________________________________ 158
