Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
III. A harmadik semmisségi törvény - a semmisség törvények deficitje - a zétényi-takács- javaslat - a nagy összecsapás - az 1991-92-es év
A levél252 - amelynek fénymásolata ma is birtokomban van - szorgalmazza, hogy az igazságügy-miniszter és a Legfelsőbb Bíróság elnöke által létrehozott Tanácsadó Bizottság ne csupán az 1963 utáni ítélkezési gyakorlatot vizsgálja, hanem tárja fel az 1945. évi VII. te. alapján folytatott eljárásokat is. Zinner Tibor levele rámutat: „...az ún. kerettörvény jellegű 1945: VII. te. lehetőséget teremtett a szabad mérlegelésre, ami - az ismert pártpolitikai csatározásokon túl - nem csupán abban jelentkezett, hogy az utca által is befolyásolt tanácsok a valóságnál messze súlyosabb mértékű ítéletet hoztak, hanem abban is, hogy egyes esetekben a népügyészségek által - enyhén szólva - szabatosan értelmezett §-ok közül a terheltekre a negatívebbeket (sic!) alkalmazták, s valójában ezrek esetében életükön át húzódó sérelmeket okoztak. Ezt mindenképpen orvosolni szükséges, pl. azon esetekben, amikor a lényegében izgatási témát - a Szovjetunió becsmérlését - a népek háború utáni együttműködésének akadályozása címén az 1945: VII. te. alapján minősítették.” A levél ezt követően kifejti: „Úgy vélem, hogy lényegében tűrhetetlen az az állapot, hogy az 1944 decemberében létrejött állami konstrukció valamennyi külön létrehozott, ún. politikai bíróságának jogsértő következményeit orvosoltuk, de a népbíróságokhoz - az okokat most hadd ne részletezzem - egyértelműen napi bel- és külpolitikai megfontolásokból nem nyúltunk. Fél évszázaddal a történtek után egy új Btk.-ban nem lehet helye - különös részként sem - a háborús és népellenes bűncselekményeknek, mert azok egyéb szempontok - gyilkosság, rablás, stb. - alapján is büntetendő tételek formájában bekerülhetnek. Csak és mindenképpen úgy, hogy ezt így jelzi a szakanyag. Európában elsőként léphetnénk elő egy ilyen megközelítéssel, s a külön bírósági konstrukció kora lejárván egy jogállam keretei között rögzíthető lenne a háborús és népellenes bűnösség deklarálása elvként, de a büntetési nemek a törvényi, illetve államellenes fogalmak, §-ok alá kerülnének.” Kutatási tapasztalatai alapján, Zinner Tibor levele végén rámutatott egy súlyos kérdésre: „...hadd utaljak arra, miként lehet az, hogy az ÁVH (s valamennyi jogelődje!) és a jogutódai tevékenységét (de mennyire) negative értékeltük Az Igazság Canossa-járása__________________________________________ 252 Zinner: Személyes adalékok (is)... p. 104. 128
