Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
III. A harmadik semmisségi törvény - a semmisség törvények deficitje - a zétényi-takács- javaslat - a nagy összecsapás - az 1991-92-es év
III. A harmadik semmisségi törvény Az összefoglaló jelentés - amellyel egyetértett a bizottság többi tagja is - megállapította többek között, hogy „a jogsérelmek orvoslására elvileg a büntetőeljárás jog rendkívüli eszközei rendelkezésre álltak ugyan, de a rendkívüli jogorvoslat intézményei tehetetlenül álltak azokkal az elítélésekkel szemben, amikor az elítélés megfelelt ugyan a jogi normáknak, de az elítélés alapja amorális jogi norma volt.” Ugyancsak kezelhetetlenek voltak azok az elítélések is, ahol az elítélések „ hibátlan ” normára hivatkozással történtek, de azokat törvénysértő módon alkalmazták. Ez utóbbi fordulat a nemzetközi jog részét képező - s a magyar jogba is beemelt - emberi jogi normákat érintik, amelyeket a diktatúra tudatosan figyelmen kívül hagyott, illetve tudatosan torzított. A bizottsági munka nem csak azt tette szükségszerűvé, hogy a kiépülő jogállamnak ezeket a elítéléseket semmissé kell tenni, hanem rámutatott ennek nehézségeire is. Jelesül, hogy az első két semmisségi törvényben alkalmazott - ex lege - semmisség automatikusan nem alkalmazható. A készülő harmadik semmisségi törvény koncepciója ezért szakított az eddigi ex lege konstrukcióval és a bíróságokra kívánta ruházni az ítéletek semmisségének kimondását. így konstitutív módon - mérlegeléssel - kellett immár a jogállami bíróságnak dönteni a semmisség kérdéséről. A mércét, amelyen a korábbi ítéletek megmérettettek, az 1976. évi 8. tvr.-tel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXIV. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített alapjogok képezték. A bíróságoknak tehát érdemben kellett vizsgálni, hogy az elítélés valamely alapjog gyakorlása miatt történt-e. Igenlő döntés esetén a semmisséget ki kellett mondani. E koncepció alapján született meg a törvényjavaslat szövege.251 A törvényt az Országgyűlés 1992. február 14-i ülésén fogadta el s az március 9-én hatályba lépett. 251 A törvényszöveg megalkotásában ténylegesen Bogdán Tibor közigazgatási államtitkár, Bárd Károly helyettes államtitkár, Kahler Frigyes főosztályvezető, Koczka Éva és Plankó Erika, a büntetőjogi főosztály munkatársai vettek részt. 123
