Kahler Frigyes: Az Igazság Canossa-járása avagy a rendszerváltoztatás és az igazságtétel történetéhez - RETÖRKI könyvek 4. (Lakitelek, 2014)
II. Út a második semmisségi törvényhez - az igazságtétel kérdésének frontvonalai - az 1990-es év
tevékenységének vizsgálata az adott körben. Valójában az egész felvetés leginkább azt szolgálja, hogy a személyi felelősség homályban maradjon. Erre mutat a „kik végezzék a vizsgálatokat és kik döntsenek arról, hogy milyen intézkedések felelőseinek szerepét vizsgálják meg”-kérdés. Dombach szerint „Nyilvánvaló nem szabad megismételni az 1945 utáni igazoló bizottsági eljárásokat, mivel azok számtalan visszássághoz, pártok közötti alkudozásokhoz vezetnek.” Ez utóbbi kijelentéssel egyet is lehet érteni. A javaslat szerint „vagy egy-egy szakma köztiszteletben álló tekintélyes képviselőiből alakult társadalmi bizottságok végezzék el ezt a feladatot, vagy az országgyűlési képviselői választások után az új kormány megalakulását követően az egyes országos főhatóságok a szakterületükre állítsanak fel ilyen testületet.” Ami az anyagi felelősség kérdését illeti, Dombach megállapítja: „A társadalmi igazságosság megköveteli, hogy ne élvezzenek kiváltságos helyzetet. Nem lenne azonban helyes pl. a nyugdíjak összegét személyre szólóan és egyenként mérsékelni, mert lehetetlen lenne eldönteni, hogy ki az, aki hasznos közéleti tevékenységével rászolgált a magas nyugdíjra, és ki az, aki nem. A folyósítható nyugdíjak összegét tehát maximálni kell a társadalom számára elfogadható mértékre.” Ezt követően szól a „privilégiumok” megszüntetéséről, mint pl. gépkocsi használat, a jogos lakásigény mértékét meghaladó lakás megszüntetése. Ez utóbbi javaslatokkal - elnagyoltságuk miatt a javaslat valójában kezelhetetlen - e helyen nem foglalkozunk. A Dombach-dolgozatban foglaltakkal a későbbiekben még gyakran találkozunk mind az igazságtételről folytatott vitákban, mind a parlamenti felszólalásokban - különösen Horn Gyula, Tamás Gáspár Miklós,221 Mécs II. Út a második semmisségi törvényhez 221 Tamás Gáspár Miklós, dr. (Kolozsvár, 1948. november 28.) filozófus, politikus. A Babeş-Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófus diplomát (1972). Újságíró 1978-ig. Áttelepült Magyarországra, Romániából kiutasították (1981). Az USA-ban a Yale Egyetemen, valamint angol és francia egyetemeken vendégtanár. 1985-ben az ellenzéki Monori találkozó résztvevője. Az egypárti országgyűlésen az SZDSZ jelöltjeként képviselő (1989/90). SZDSZ ügyvivő, majd a párt Országos Tanácsának elnöke. 1990-1994 között országgyűlési képviselő. 2000-ben kilépett az SZDSZ-ből. Az ELTE jogi karán a filozófiai tanszék docense (1989-től). Az MTA Filozófia Intézet főmunkatársa, a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora. 109
