Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994) (S. K.)
1992. augusztus 20-án jelent meg Csurka István (akkor még az MDF egyik alelnöke) Néhány gondolat... című, valóban szélsőséges megállapításokat is tartalmazó írása. E vitatható kijelentéseket az MDF elnöksége és Országos Választmánya azonnal elutasította, s erről Antall József az Ország- gyűlést is tájékoztatta. Ennek ellenére Csurka írását Tom Lantos, az amerikai kongresszus képviselőháza külügyi bizottságának akkori magyar származású vezetője is olyan veszélyesnek minősítette, hogy másfél órás, de csekély érdeklődést kiváltó (hét képviselő volt jelen) vitát rendezett róla a washingtoni képviselőházban. Az elítélő „nemzetközi” visszhangra is támaszkodva 1992. szeptember 24-én megrendezték a legnagyobb chartás tüntetést, amely 10-15 ezer érdeklődővel indult. Először Konrád György beszélt a Petőfi-szobornál (ezt a Magyar Hírlap közölte másnap), majd a politikusok (Vitányi Iván, Magyar Bálint) mellett főleg „civilek”, Mészöly Miklós, Jancsó Miklós, Kerényi Imre és Donáth László szóltak a Parlament épülete előtt, a Kossuth téren összegyülekező 50-100 ezer emberhez (ezeket az utóbbi beszédeket a 25-ei Nép- szabadság hozta le). Neményi László így írt a Beszélőben az eseményről: „Mindenki, aki tiszta szívbó'l örült a rendszerváltásnak, és most a demokrácia iránti aggodalomból ott volt a téren, szemezhetett ragyogó arcú, vén és kevésbé vén bolsevikokkal, akik röpdöstek az örömtől, hogy mert ők előre megmondták: Pozsgay árulása fasizmushoz fog vezetni. (...) Sokan kínosnak találták, hogy hétpróbás antidemokratákkal és meggyőződéses cenzorokkal együtt kellett tüntetniük a demokrácia és a sajtószabadság mellett. De, sajnos, ez elkerülhetetlen volt.” A szélsőséges baloldal tehát - szokásához híven - annyira eltúlozta a nem létező szélsőjobboldali veszélyt, hogy rögtön összefogott a volt kommunistákkal. Ami a tüntetés hangulatát és „küllemét” illeti: csendes tapsok, kevés zászló, ügyetlen transzparensek jellemezték a demonstrációt. Afféle értelmiségi visszafogottság és a populizmustól való teljes tartózkodás lengte át a teret. Ez nem zárta ki, hogy az összejövetel rockzenével záruljon, és a tüntetők kéz a kézben együtt énekeljék a „We shall overcome”-ot. Vidéken is volt megmozdulás. Miskolcon felolvasták a Charta felhívását, majd Konrád György budapesti beszédéből idéztek részleteket. Tüntetések könyve 94