Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)

Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994) (S. K.)

I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994) „Magyar június”: Megemlékezések Nagy Imréről - kivégzésének 30. évfordulóján (1988. június 16.) A viszonylag békésen lezajlott március 15-ét követően, egy a hatalmat jobban idegesítő időpont közeledett, Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 30. évfordulója. A politikai ellenzék négy helyszínen emlékezett, illetve sze­retett volna emlékezni. A rákoskeresztúri Új Köztemetőben 16-án délelőtt tíz órakor 300-400 ember koszorúzott az akkor még hepe-hupás, gaz-felverte 301-es parcellában, a kivégzett forradalmárok jeltelen sírjánál. A gyászolók kopjafát is szerettek volna felállítani, de a hatalom ezt nem engedélyezte, s a kopjafát még 15-én este elkobozta. A temetőben Rácz Sándor és Fónay Jenő mondott beszédet, Nagy Gáspár olvasta fel Öröknyár: elmúltam 9 éves című versét, mely a temetetlen halott Nagy Imre emlékét idézve még 1984-ban je­lent meg az Új Forrásban. Ezt követően két hajdani ’56-os elítélt, Mécs Imre és Hegedűs László olvasta fel a 244 kivégzett nevét, akikről tudták, hogy a 301-es parcellában nyugszanak. A rendőrség itt nem avatkozott be. Nagyjából ugyanebben az időben Párizsban, a Pere Lachaise-temető 44-es parcellájában felavatták a forradalom kivégzettjeinek jelképes sírem­lékét. Méray Tibor, Fejtő Ferenc és Vásárhelyi Miklós mondott beszédet a családtagok és az európai közélet számos személyisége jelenlétében. Délután három órakor Budapesten a Hősök terén mintegy másfélszáz ember verődött össze, hogy emlékezzen. Itt a hatalom emberei megaka­dályozták, hogy a Magyar Demokrata Fórum nevében Für Lajos és Rácz Sándor az ismeretlen katona sírjánál koszorúzzon, és azt is, hogy egyálta­lán megszólaljanak. (Rácz Sándort - mint „visszaesőt” - őrizetbe is vették, akárcsak a költő Csoóri Sándort.) A lehetetlenné tett megemlékezést tömeg­oszlatás zárta. A legkomolyabb összeütközés az emlékezők és a rendőrség között dél­után fél öt körül a Batthyány-örökmécsesnél volt. 100-150 fiatal jelent meg, de szólni itt sem lehetett, sőt a közrend őrei igen hamar a tömegoszlatást szorgalmazták. Ennek eredménye az lett, hogy a mintegy 200 főre nőtt tömeg a rendőrállamot szidalmazva a Magyar Televízió akkori Szabadság téri épü­lete elé vonult, és közben egyre hangosabbá vált. A Magyar Televízió székházának lépcsőjéről Kis János filozófus és az ’56-os elítélt Mécs Imre beszélt. Itt a hatóságok kezdetben határozatlanok voltak, és csak a második beszéd vége felé léptek fel a térre érkező moto­ros rendőrök, de akkor felettébb erőszakosan, hiszen a felvételek tanúsága 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom