Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)

Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994) (S. K.)

I. Diktatúrából demokrácia: a rendszerváltoztatás évei (1988-1994)

Ez az időszak a békés rendszerváltoztatás ideje: egypártrendszerből többpártrendszer, diktatúrából demokrácia, tervgazdaságból piacgazdaság lett Magyarországon, és a volt szovjet blokk államaiban. Csaknem fél évszázadot követően visszanyertük a függetlenségünket: megszűnt a KGST, feloszlott a Varsói Szerződés katonai tömbje, de maga a Szovjetunió is. A közép-európai térség is átalakult: Jugoszlávia felbomlása egy véres polgár- háború közepette ment végbe, Csehszlovákia viszont békésen vált ketté. Hazánk az Európai Unió társult tagállama lett, megkezdődött csatlakozásunk Európa „boldogabb” feléhez.

1988-ban, több évtizednyi mozdulatlanság után előbb recsegni-ropogni kezdett az addig megingathatatlannak hitt kommunista hatalom. A szocialista tábornak nevezett országok gazdasági válsága, a kedvező nemzetközi helyzet és az egyes országok belső ellenzékei visszafordíthatatlanná tették a folyamatot. 1989 Magyarországon is a kommunista hatalom összeomlásának az éve, amit Kádár János leváltása, valamint Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése jelzett. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain megalkotott sarkalatos törvények elfogadása, a módosított alkotmány egy demokratikus jogállam alapjait rakta le, 1956. október 23. rehabilitálásával pedig a harmadik Magyar Köztársaság már a legálisan elismert forradalom hagyományára alapozódva született meg.

1990 az első szabad választás éve hazánkban, melynek eredményeként megtörtént a politikai rendszerváltoztatás, és létrejött a többpárti parlamentáris demokrácia. A demokráciákban szokásos politikai viták (például médiaháború) mellett időnként a társadalom is közbeszólt (például taxisblokád), mert a gazdasági nehézségek minden más gondot felülmúltak (például működésképtelenné vált üzemek kényszerű privatizációja, munka- nélküliség, infláció, stb.). Ráadásul az új demokratikus Magyarország a választási ciklus vége előtt szabadon választott miniszterelnökét is elvesztette. A rendszerváltó, „kamikáze” kormánynak sikerült elkerülni a gazdaság összeomlását, sőt némi javulást is elért, de ezt a társadalom nem érzékelte, ezért a választási vereséget szenvedett kormánypártok kénytelenek voltak négy év után átadni a hatalmat - a sors fintoraként - az előző, bukott rendszer állampártjából alakult utódpártnak.