Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Amit a tüntetésekről tudni kell - múltban és jelenben - A gyülekezési jogról múltban és jelenben (K. A.)
Tüntetések könyve belga alkotmány például így rendelkezett: „A belgák békés és fegyvertelen gyülekezésének jogát a törvény biztosítja, és e jog gyakorlásához előzetes hatósági engedély nem szükséges.” Hasonló a tartalma a XX. század egyik meghatározó alkotmányának, az 1949-es német alaptörvénynek is: „Minden németnek joga van arra, hogy bejelentés vagy engedély nélkül békésen, fegyvertelenül gyülekezzék.” A gyülekezési jog gyakorlására vonatkozó részletes előírásokat rendszerint külön törvények tartalmazták. A legtöbb ország gyülekezési törvénye szerint például a szabad ég alatt tartott gyűléseknek a rendőrhatósági rendelkezések tiszteletben tartása a feltétele. A nemzetközi dokumentumokban a második világháború után kapott helyett a gyülekezési jog. 1948-tól az ENSZ-ben elfogadott Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 20. §-a rögzíti: „Minden személynek joga van békés célú gyülekezési és egyesülési szabadsághoz.” Az 1966-ban elfogadott Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányénak 21. cikke pedig- a békés gyülekezés jogának elismerése mellett - tartalmazza a jogkorlátozás feltételeit is: „A békés gyülekezés jogát el kell ismerni. E jog gyakorlását csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetőleg a közegészség, a közerkölcs vagy mások jogai és szabadsága védelme érdekében szükségeseké Az 1950-ben elfogadott, de hazánkban csak 1992-től hatályos Emberi jogok európai egyezményének 11. cikke szintén együtt deklarálja a gyülekezés és az egyesülés szabadságát, valamint közös szabályokat tartalmaz a két jog korlátozási lehetőségeiről is. Magyarországon a rendi képviseleti monarchia (a feudalizmus) időszakában a vármegyei nemesség sarkalatos joga volt a gyülekezés, részgyűlések, megyegyűlések, választási gyűlések, kisebb tüntetések formájában. Hazánkban a gyülekezési jog alkalmazásának gyakorlata így megelőzte annak meghirdetését, jogi szabályozását. Mai szemmel talán érdekes módon, de az 1848-as áprilisi törvények - az angol alkotmányjognak megfelelően- sem szabályozták a gyülekezés jogát, mint a személyes és egyéni szólás- szabadság korlátását, a bíróságok hatáskörébe utalva a gyülekezés gyakorlásával kapcsolatos problémákat. Hamarosan kiderült, hogy szükség lett volna rá, főleg az újdonsült fővárosban. Aprilis 17-én és 19-én Pesten, április 17-én Aradon voltak olyan rendbontások, amelyek a kormányt rendelet alkotására késztették a gyülekezési jog tárgyában. Ebben az április 20-án kelt rendeletben fogalmazódott meg először a szervezők és résztvevők felelősségének kérdése. Eszerint ugyanis, akik a törvényes közrendet megzavarják, a továb38
