Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - V. Nézzünk a színfalak mögé! Elemzések (K. Z.)
Tüntetések könyve Egyenruhás csoportok korábban is grasszáltak Magyarországon, ám a 2007. augusztus 25-én, a budai várban megalakult Magyar Gárda szervezettsége, létszáma és fellépése új minőséget hozott a politikába. A Magyar Gárda és utódszervezetei azért lehettek sikeresek, mert egy valós társadalmi problémára, a vidéki vagyonbiztonság csapnivaló helyzetére mutatnak rá. A félkatonai szervezetek a magyar politikai kultúra korábban ismertetett logikája alapján nem lépik át a törvénysértés vörös vonalát. Sokkal inkább a szimbolikus politika eszközeivel operálnak. A katonai alakzat fegyelmet és erőt sugall, amit a „végveszélyben” lévők érdekében készek alkalmazni. Míg egyes társadalmi csoportok örülnek, hogy problémájukkal valaki végre érdemben foglalkozik, addig az önjelölt rendvédők másokban félelmet keltenek. Mint azt az elmúlt öt évben láthattuk, erőszakos cselekményre nem került sor. A gárdisták „szimbolikus erőszakot” alkalmaztak az általuk feltételezett békebontókkal szemben, és a megjelenésükre kivonuló, nagyszámú rendőri erő bűnmegelőző hatásában bíztak. A politikai erőszak nem honosodott meg a magyar politikában, erőszakkal gyakran éppen az eredeti szándékkal ellenkező hatást érnek el, és az áldozat mellett keltenek rokonszenvet. Az erőszakhoz nyúló csoportok nem számíthatnak a parlamenti pártok támogatására sem, hiszen a választásokat rendre a mérsékelt szavazók döntik el, akik irtóznak az erőszaktól. 326
