Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - V. Nézzünk a színfalak mögé! Elemzések (K. Z.)
V. Nézzünk a színfalak mögé! Elemzések „Fapados” tüntetések - flash mob „Kicsi a bors, de erős!” A XXI. században egyre inkább ez a gondolat határozza meg a tüntetésekről alkotott képet. Napjainkban ugyanis már nem mindig a tüntetők száma, hanem a fő követelések megjelenítésének módja, annak ötletessége, vagy éppenséggel meghökkentő dramatizálása határozza meg egy tüntetés médiavisszhangját és ezáltal eredményességét. Mielőtt azonban részletesebben kitérnénk a modern „fapados” tüntetések tárgyalására, utazzunk kicsit vissza az időben, és nézzük meg a tüntetések hatásmechanizmusának változását. Vizsgálódásainknál a szavazásra jogosultak számának alakulása lesz a vezérfonal, amely elvezet bennünket a klasszikus tömegtüntetéstől napjaink villámcsődületéig. A XIX. században a szavazati jog cenzushoz volt kötve, így akinek nem volt földbirtoka, nem fizetett adót, vagy nem volt legalább középfokú végzettsége, nem is szavazhatott. A munkások nem feleltek meg a feltételeknek, így a szociáldemokrata pártok fő követelése a választójog kikötések nélküli kiterjesztése volt. E cél elérésére népes tagságukat rendszeresen utcára vitték, így nyomatékosítva követelésüket. Egy tömegtüntetés megrendezése komoly szervezési feladat, amire csak kevés, hozzáértő apparátussal rendelkező szakszervezet vagy párt volt képes. Mindez persze jelentős pénzt is felemésztett, amit tagdíjakból, adományokból és újság-előfizetésekből teremtettek elő. A XIX. végén és a XX. század elején így teremtődött meg az a hagyomány, amely egy szervezet, vagy követelés társadalmi támogatottságát a tüntetéseken résztvevő tömeg számával méri. A tüntetés által megszólított egyéneket a későbbiekben igyekeztek saját meglévő intézményrendszerükbe integrálni, így növelve a szervezet erejét. A hidegháború idején a nyugati világban ez a hagyomány élt tovább. 1945 után a választókort férfiak és nők számára általában a betöltött 18. életévnél határozták meg, így a szavazásra jogosultak köre jelentősen kibővült. E periódus legemlékezetesebb tömegtüntetései között tartják számon az amerikai feketék százezres polgárjogi menetét Washingtonban 1963. augusztus 28-án, amelyen Martin Luther King elmondta híres , „Van egy álmom...” kezdetű beszédét. A „kis hidegháború” idején (1979-1985) Nyugat-Európá- ban minden pünkösdkor százezrek tüntettek az újabb atomrakéták telepítése ellen. A választópolgárok körében napjainkra erősen lecsökkent az egy adott párthoz erősen kötődő szavazók száma, miközben a döntését a választás előtt 315
