Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)

Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - V. Nézzünk a színfalak mögé! Elemzések (K. Z.)

V. Nézzünk a színfalak mögé! Elemzések

míg a szociális piacgazdaság modelljére való áttérés lehetővé tette a háború idején felhalmozott fogyasztási igények kielégítését. Nyugaton úgy állították be a fizetéseket, hogy azok harmada elég legyen a lakhatási költségekre. Egy további harmad ment az autóra és egyéb, rendszeresen jelentkező kiadásokra, míg a fennmaradó harmad a fogyasztásra vagy takarékoskodásra. A bőség évtizedeiben a munkásosztály feloldódott a középosztály alsó rétegében. Egy szociológus az 1960-as évek végén találóan úgy írta le a helyzetet, hogy a „munkásosztály már nem akarja a láncait elveszíteni, mert annak végén a slusszkulcsa fityeg!"

Európában május elseje az első olajválságtól (1973) az ünneplés mellett ismét egyre gyakrabban szólt a munkások, és egyre nagyobb számban az alkalmazottak követeléseiről. A háború utáni gazdasági csoda kifulladásával a régi követelések - igaz, új formában - kezdtek ismét aktuálissá válni. A 2008-as, egyre több országot megrengető pénzügyi-gazdasági válság óta május elseje a nyugati világban ismét inkább a követelések utcán való látványos képviseletéről és kevéssé az ünneplésről szól. A dél-európai országokban akár százezres-milliós tömegek is felvonulnak a fizetés- és nyugdíjcsökkentés, elbocsátások és privatizáció ellen tüntetve.

Magyarországon a május elsejék története szervesen illeszkedik az európai fősodorhoz. Az első, 1890-es fővárosi tüntetésen korabeli tudósítások szerint 60 000 tüntető vonult fel. Az 1919-es első hivatalos ünnep arról szólt, hogy a Magyarországi Tanácsköztársaság (március 21. - augusztus 1.) a munkások számos követelését (például a 8 órás munkaidőt) teljesítette. 1919. május elsején a kommunisták túldíszítették a fővárost. Az elavultnak ítélt köztéri alkotásokat (például a millenniumi emlékművet), a fontosabb középületeket és a hidakat is vörös drapériába csomagolták. A „vörös” Budapesten az ünnepségek egész nap tartottak. Mindennek ellenpontjaként a Horthy-rendszer idején nem engedélyeztek munkástüntetéseket, így a munkások május 1-jei felvonulásait sem.

Május elseje 1945-től lett ismét ünnepnap, amelyen a kommunisták szovjet mintára a munkásosztály (pártjának) fontosságát és vezető szerepét emelték ki. Az 1956-os forradalom alatt és annak leverése után számos gyárban alakult munkástanács, amely sztrájkkal és munkalassítással állt ki 1956 követelései mellett. A Kádár-rendszer azonban ezt az ellenállást is letörte. 1957. május elsejére a főváros lakosságát kirendelték a Hősök terére. A százezres sokaság azt volt hivatott bizonyítani, hogy a tömeg, de leginkább a munkásság elfogadja az MSZMP hatalmát.

313