Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - IV. A kétharmad és ellenzéke (2010-2013) (S. K.)
IV. A kétharmad és ellenzéke (2010-2013) A Jobbik vezetése által alapított Magyar Gárda Egyesület 2007. augusztus 25-én tartotta első nyilvános eskütételét a budai várban, ahol a Sándor-palota előtt 56 gárdista tett esküt. Örök igazság, hogy a baloldali kormányok és nagykoalíciók idején a nemzeti radikális pártok megerősödtek. így volt ez 2008 után Magyarországon is, ahol a gárdisták nyilvános eskütétele és felvonulása egyes falvakban minden addiginál nagyobb médiafigyelmet biztosított a szélsőséges nemzetieknek. A rendszerváltoztatás után a Jobbik első politikai szervezetként fedezte fel és aknázta ki sikeresen a magyar-cigány együttélés problémáiban, valamint az ország válságrégióiban kirívóan rossz közbiztonság kérdésében rejlő politikai lehetőséget. Több helyen alakult ki emiatt konfliktus a gárdisták és a helyi cigányság között, ami gyakran rendőri intézkedésekbe torkollott. A Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesületet a Fővárosi Bíróság 2008. december 15-én oszlatta fel első fokon. Fő indoklásként mások emberi jogának megsértését hozták fel. Az elsőfokú ítéletet 2009. július 2-án a Fővárosi ítélőtábla másodfokon is jóváhagyta, sőt annak hatályát kiterjesztette a jogilag képlékeny fogalmú Magyar Gárda Mozgalomra is. A bíróság ítéletében elismerte ugyan, hogy közvetlen fizikai erőszakra nem került sor, ám - ahogy az ítélet fogalmaz - „a gárda rendezvényei közvetlenül és ténylegesen fajgyűlölő és kirekesztő megnyilvánulásokkal ; a közrendet és köznyugalmat támadták”. A jogi helyzet bonyolultsága több téren is megjelent. A gárda avatási szertartásai helyszínéül előszeretettel választotta a szimpatizánsai által biztosított magánterületet, ahová a rendőrség csak kezdetben ment be intézkedni. Újabban, mint például a 2012. augusztus 25-i dunaföldvári gárdistaavatásnál már csak a magánterületre érkező tüntetőket ellenőrizte. Egy másik ilyen vitatott kérdés az egyenruha kérdése. Az első feloszlató ítéletben az egyenruha viselését nem tiltották meg, a rendőrség mégis többször állított elő egyenruhás gárdistákat. Szőrszálhasogató jogi viták után 2009 novemberében hatályba lépett a lex gárda, amely a betiltott egyesület egyenruhájának viselését egyértelműen szabálysértésnek minősítette. Harmadik kérdéskörként a betiltott szervezet neve váltott ki jogi vitát. A gárda vezetői a feloszlatás ellenére egyben akarták tartani tagságukat, így (fél)legális megoldásokat kerestek. Már az elsőfokú ítélet után megalakult az Új Magyar Gárda Mozgalom, amely csak nevében különbözött feloszlatott elődjétől. (Mások a gárda bázisán őrző-védő céget alapítottak volna.) A másodfokú ítélettel szemben beadott felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság 2009. december 14-én utasította el, így a gárda képviselőinek már csak a stras- bourgi emberi jogi bíróság jogorvoslati lehetősége maradt. Az előzmények után fordítsuk figyelmünket a 2009-es év történéseire, mely a Jobbik számára talán az addigi legsikeresebb év volt. Januárban a Jobbik jelöltje, Szegedi Csanád harmadik lett a ferencvárosi időközi választáson, az első fordulóban 8,5%-ot kapott. Innentől a szélsőséges nemzeti párt mint a „harmadik erő” hirdette magát. 229
