Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - III. A szociálliberális kormányzás időszaka (2002-2010) (S. K.)
Tüntetések könyve A szlovákiai nyelvtörvény elleni tiltakozás (2009. szeptember 1.) 2009. június 30-án jött a hír Szlovákiából, hogy a felvidéki magyarokkal szemben egy diszkriminatív államnyelvtörvényt fogadtak el, mely megtiltotta a nemzetiségieknek, hogy közintézményekben anyanyelvűket használják. A törvényt megszegő intézményeket és személyeket 5000 euro büntetésre ítélik. Mivel a kollektív kisebbségi jogokat, így a nyelvhasználatot is több kétoldalú szerződés és EU-s határozat is védi, a Civil Összefogás Fórum szóvivői is úgy gondolták, hogy a szlovák rendelkezések ellen fel kell emelniük a szavukat. Ha ugyanis ezt a törvényt átveszik a románok, szerbek, ukránok, akkor a magyarság legerősebb identitásképző ereje, a közös nyelv kerül végveszélybe. A szlovákiai magyarok szeptember 1 -jére tiltakozó nagygyűlést hirdettek a duna- szerdahelyi sportstadionba, s velük egyeztetve ugyanabban az időpontban hirdette meg a CÖF is tiltakozó gyűlését a budapesti szlovák nagykövetség elé. A rendezvény több értelemben is nemzetközi volt. Jelszava: „Európa kiálts és tiltakozz:/” A nemzetközi közvéleményhez szóló demonstráció szolidaritását fejezte ki a felvidéki magyarsággal, s kérte, hogy az Európai Unió is foglalkozzon a nyilvánvaló jogsértéssel. A rendezvényre nemcsak Szlovákiából érkezett szónok, de Spanyolországból is. A szervezők előre bejelentették, hogy a nemzetközi tiltakozás kifejezésére pontban 15 órakor megszólalnak a harangok Budapesten, a szlovákiai magyar többségű településeken, Erdélyben, a Vajdaságban, Kárpátalján ugyanúgy, mint ahogy Krakkóban, Varsóban, Brüsszelben, Helsinkiben, Koppenhágában, Londonban, Valenciában, New Yorkban, Los Angelesben, Torontóban, Clevelandben, Mexikóvárosban, Buenos Airesben, Melboume-ben is. Ezzel a CÖF elkezdte nemzetközi hálózatának kiépítését. Brüsszelben is akadt egy magyarokat tömörítő civil szervezet, a Magyar Hullám, mely csatlakozott a tiltakozó megmozduláshoz, megkongatta a harangot, és a CÖF által készített Tiltakozó memorandumot („Declaration of Protest") átadta Jerzy Buzeknek, az Európai Parlament elnökének. A nyelvtörvény elleni nemzetközi tiltakozás megszervezését nehezítette, hogy az Európai Unió jogszabályai és szokásjoga nem ismeri el „expressis verbis” a kollektív kisebbségi kulturális jogokat, csak a liberális egyéni jogokat (például homoszexualitás). Néhány politikus azért megszólalt mellettünk. Jerzy Buzek azt hangsúlyozta, hogy a nemzeti kisebbségek jogait nem korlátozni, hanem bővíteni kell. Per Síig Moeller dán külügyminiszter hazája civil szervezetei nyomására úgy nyilatkozott, hogy megkülönböztetett figyelmet fog szentelni a szlovák nyelvtörvénynek. Peter H. Carsten224
