Katona András: Tüntetések könyve. Negyedszázad 56 tüntetése Magyarországon (1988-2013) - RETÖRKI könyvek 3. (Lakitelek, 2014)
Tüntetésről tüntetésre: az események és hátterük - II. A politikai váltógazdaság kezdetei (1994-2002) (S. K.)
Tüntetések könyve írt leveléből olvasott fel részleteket. „Az igazi nagy versenyző ereje, ha a hajrában tud győzni.” Részletek Orbán Viktor 2002. április 13-án a Kossuth téren tartott beszédéből a: „[...] ... április hetedikén sokan voltunk, de mégsem voltunk elegen. ... Először is talán azért, mert a kisgazda érzelmű emberek tízezreit ... szomorúsággal és elkeseredéssel töltötte el, ami a szívükhöz közelálló párttal történt. ... Másodszor talán azért, mert sokan voltak, akik elfelejtették, hogy mi történt Magyarországon 1994 és 1998 között. (...)... hogy 1994-ben a többség elhitte az egekbe szárnyaló választási ígéreteket, és bizalmáért cserébe Bokros-csomagot kapott. ... Harmadjára talán azért, mert voltak, akik féltek. Mert... százezreket behálóztak a félelemkeltés szakemberei. [...] Az emberek Magyarországon ismét bebizonyították, hogy hazánk szabad és demokratikus ország, ahol születése, származása miatt senki sem szenvedhet hátrányt, és senki sem élvezhet előnyt. A magyar emberek ismét bebizonyították, hogy hazánk bármely nyugat-európai országgal állja a versenyt, ha szabadságról, demokráciáról, emberi méltóságról és önbecsülésről van szó. Bebizonyosodott, hogy Magyarország polgárai nem rasszisták, nem gyűlölködőek,... csak élni szeretnének, magyarként szeretnének élni Európában. [...] Megszületett a Széchenyi terv, amely segíti, bátorítja és összefogja mindannyiunk: sok millió magyar ember szétfutó akaratát. Es beléptünk abba a világba, ahol többé nem a szociálisan érzékeny pártnak öltözött nagytőke és pénztőke alakít kormányt. Beléptünk abba a világba, ahol 1998-tól az öntudatos polgárok visszahelyezték magukat jogaikba és megerősítették közösségeiket. Mert jó, ha nem felejtjük, hogy Magyar- ország államformája köztársaság és nem részvénytársaság. (...) Beléptünk abba a világba, amely leginkább egy forgalmas pályaudvarra hasonlít ... (...) Az általános tandíj eltörlésével fiatalok tízezrei jutottak fel a polgári világba induló szerelvényre. (...) Ma nyolcvanezren élnek a diákhitel lehetőségével. Volt, aki e helyett inkább az otthonteremtés vonatát kereste. Az első szerelvényen az új lakásépítők utaztak. A második szerelvényre a használt lakást vásárlók kapaszkodhattak föl. S akiknek még ez a jegy is drágának bizonyult, azok a tízezer új bérlakás felé induló járaton kaptak helyet. [...] Nem kell új menetrend, a meglévőt érdemes lapozgatnunk, mindenki megtalálhatja benne a maga vonatát. [...] ...a Testnevelési Egyetemen ... abban állapodtunk meg, hogy ismét találkozunk, és mindenki hoz magával legalább egy embert, és mindenki hozott magával legalább egyet. Ez nagyon fontos, de még mindig nem elég, mert a döntő pillanat április 21-én vasárnap érkezik el, amikor választ adunk a legfontosabb kérdésre: igen vagy nem? És nem csak itt kell igent mondanunk, azon a napon el kell hoznunk mindenkit, aki igent akar mondani. Ott kell lenniük azoknak is, akik most itt vannak és vasárnapra magával hoznia még egy embert. [...] Mindig lehetnek olyanok, akik gyűlölnek. De csak akkor győzhetnek, ha te is gyűlölöd őket. Ezért mi hiszünk a szeretet és az összefogás erejében. Mi tehát hiszünk és higgyünk továbbra is a szeretet és az összefogás erejében. [...]” 132
