M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)

II. fejezet

A Politikai Főiskolán az elképzelések alapján az átmenet öt alternatíváját vázolták fel:

1. Az első az egypártrendszer fenntartásának esélyeit és ennek következményeit vizsgálva arra jutott, hogy a monolitikus struktúra kizárólag erővel, polgárháborús veszélyt előidézve lehet megőrizhető.

2. A második tanulmány arra épült, hogy a vezető szerepét egy koalíció keretei között megtartó MSZMP és a hozzá „baráti” módon viszonyuló pártok együttműködésével a kifejezetten rendszerellenes csoportok margina- lizálhatók, így a rendszer felszámolása elkerülhető.

3. A harmadik feltételezés [Kemény László ezt tartotta volna a legjobbnak] egy MSZMP vezette koalíció és ellenzék parlamenti szembenállására épült. Ez lett volna a demokratikus szocialista berendezkedés, amely már feltételezte a politikai harcok jogi korlátozások nélküli zajlását.

4. A negyedik modell úgy írható le, hogy megmarad az MSZMP, a létrejövő baloldal viszont nem tudja megtartani hegemón szerepét. Az elemzés szerint ez a szituáció politikai káoszhoz vezetett volna, főleg ha a többi baloldali párt nem jól szervezett.

5. Az ötödikben [ami Kemény László szerint megvalósult, és amit ők egyáltalán nem támogattak] a hatalom átadása történik meg. A politikai rendszer teljes liberalizálásával, mindenféle jogi, alkotmányos kötöttség elvetésével olyan szituációt teremteni, amelyben a hatalom a szocializmust ellenzők kezébe kerül.45 Az Aczél György vezette csoport javaslata tömören összefoglalva azokat a megoldási módokat kutatta, amelyek révén biztosítható egy többpárti szerkezet elfogadása esetén is a párt hegemón szerepének fenntartása. Ennek egyik alapvető eleme egy olyan szervezeti keret létrehozása volt, amely biztosíthatta az MSZMP és a válság megoldásában érdekelt erők között az intézményes párbeszédet.

Kemény László elmondása szerint az ő elgondolásaik eredeti formában sosem lettek felhasználva, azokat nem tisztázott körülmények között, jókora módosításokkal az Aczél-féle anyag „emelte” magába. Ezzel egy Grósz Károly által február első napjaiban összehívott találkozón szembesültek, és mivel erre Grószék nem állítottak össze anyagot, az övékét pedig Aczélé „tartalmazta”, a helyzet egyértelmű volt. Emellett egy másik érdekes dologról is beszámolt:

Riba András László tanulmánya

45 Uo. 117-119. Vö. Ripp, 2006, 267.

97