M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
I. fejezet
Rendszerváltás 1989 kélve Kelet-Európa államait nyitottabb, s egyben proaktívabb magatartásra. A térség politikai diverzitásának fenntartása nyilvánvalóan a homogenizáló, szovjet minta ellenében volt fontos; fenntartva azon nemzeti és etnikai önazonosságokat (és különbözőséget), melyek a térséget annak a szovjetizálás előtti múltjához, Európához kötötték. A differenciálás politikája - mely a Balkán térségét nem érintette7 - elvben az összes kelet-európai szovjet szatellitre vonatkozott, ám célkitűzéseit tekintve leginkább három országra bírt valódi, illetve jelentős befolyással: Wojciech Jaruzelski lengyel, Nicolae Ceausescu román, és Kádár János magyar rezsimére. Jaruzelski az 1981. decemberi katonai puccsal került hosszú időre meglehetősen kényelmetlen, hosszútávon tarthatatlan helyzetbe, elesve az MFN-státusztól, illetve az IMF csatlakozás lehetőségétől, míg Romániát Ceausescu egyre arcátlanabb akciói és blöffjei sodorták hasonló irányba.8 Washington korábbi kelet-európai favoritjaival szemben rendszert, illetve annak erőszakos akciókban való részvételét." A dokumentum nemcsak célként definiálta, hogy „feltartóztassuk, és idővel visszaszorítsuk a szovjet expanzio- nizmust”, de eszközöket is rendelt hozzá: „Az Egyesült Államoknak modernizálnia kell fegyverzetét - mind a nukleáris, mind pedig a hagyományos fegyverzetet -, hogy a szovjet vezetés megértse, az USA eltökélt abban, hogy soha ne fogadja el a második helyet, vagy egy romló katonai pozíciót. Bármely háború, bármely kimenetelét illető szovjet számításnak annyira kedvezőtlen eredményre kell jutnia a Szovjetunióval kapcsolatban, hogy az elbátortalanítsa a szovjet vezetést egy támadás megindításától.” http://www.washington- times.com/news/2008/jan/13/crucial-cold-war-secret/http://ftp.fas.org/irp/offdocs/nsdd/ns- dd-075.htm 7 Míg Enver Hodzsa Albániája semmiféle jelentőséggel nem bírt az amerikai külpolitikai gondolkodásban, addig Tito és örököseinek Jugoszláviáját Washington a kezdetektől elkülönítve kezelte. Ahogy az 1984. március 19-én elfogadott NSDD 133 fogalmazott: „Jugoszlávia fontos akadálya a szovjet expanzionizmusnak és hegemóniának Dél-Európában. Jugoszlávia egyben hasznos emlékeztető a kelet-európai országok felé a Moszkvától való függetlenség és a Nyugattal való baráti kapcsolatok előnyeire. [...] Szorosan együtt kell működnünk szövetségeseinkkel és a többi jelentős ipari demokráciával, hogy támogassuk Jugoszláviát eltökéltségében, hogy független és életképes erő maradjon a Varsói Szerződés déli szárnyán." http://www.fas.org/irp/offdocs/nsdd/nsdd-133.htm 8 1986 februárjától már több szenátor is Románia MFN státuszának megújítása ellen volt, s miután az év nyarán Reagan elnök (alapvetően a külügyminisztérium, a State Department javaslatára) mégis fenntartotta azt, a kongresszusban többen tiltakoztak. A román rezsim végül 1987 júniusának végén, szenátusi szavazással esett el a legnagyobb kereskedelmi kedvezménytől. Az eredeti határozat értelmében a kedvezmény megvonása hat hónapra szólt, ám az ekkortól gyorsan erodáló román-amerikai viszony folyományaként a román 60
