M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)

I. fejezet

Rendszerváltás 1989

Az átmenetek ötféle formáját a nemzetközi szakirodalom inkább deskriptiv (leíró, empirikus) megközelítésben vizsgálja, s kevéssé von le olyan következtetéseket, melyek szerint az átmenet ilyen vagy olyan formája „jobb”, „szerencsésebb” a demokratikus rendszerek stabilizációja szempontjából. Jómagam is kerülöm a normatív-értékelő megközelítést, annak mégis értelmét látom, hogy az eltelt húsz év empirikus tapasztalataiból néhány következtetést levonjunk.

Induljunk ki a Bertelsmann Stiftung átfogó vizsgálati eredményéből, amely a fentebb leírt négy szint (alkotmányos, képviseleti, vétóaktorok magatartása, civil politikai kultúra) alapján vizsgálta meg az országokat, s jutott a következő eredményre.

2. táblázat:

Közép- és Kelet-európai országok demokráciáinak

konszolidáltsági foka

10-987-J

541 k

/

,£o

<tr

£

g f 0

c#

■g

£ 'l

^ i 1

3 .^tr .^tr

ff

* *

\Q

ß £

V

.§ .§ ß á' ß §

a .o

£ d

•S’ -So

4? £ >£ §

•í?

$

i

Forrás: Bertelsmann Alapítvány (2005)

42