M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
I. fejezet
Rendszerváltás 1989 Fricz Tamás: Átmenetek a kommunizmus-szocializmusból a demokráciába Közép- és Kelet-Európábán Összehasonlító elemzés Amikor az átmenetek történeti folyamatát tekintjük át, akkor politológiai szempontból két kérdésre érdemes választ keresni:- hogyan szakaszolhatóak az átmenetek és a diktatúrából a demokráciában való átalakulás milyen módon (forradalom, tárgyalás, háború, stb.) zajlott le?- milyen sajátos vonásokat mutatnak fel a közép- és kelet-európai átmenetek a demokratizáció harmadik hullámához tartozó más térségekhez képest? A demokratikus átmenetek szakaszolásával kapcsolatban sokáig a legelfogadottabb elméletet három szerző, O'Donnell-Schmitter-Whitehead (1986) közösen dolgozta ki, akik három fázist különböztettek meg: a régi rendszeren belüli liberalizációt, a demokratizációt (áttörést) és a konszolidációs szakaszt. Elméletük számos követőre talált (Przeworsi, 1991; Bős, 1996a; Rüb, 1996a). Merkel (2010: 105) azonban kritikusan viszonyul ehhez, s azt hangoztatja, hogy ez a szakaszolás nem alkalmas a harmadik de- mokratizációs hullám folyamatának leírására, ugyanis a liberalizáció a legtöbb esetben egyáltalán nem készítette elő a következő szakaszt, a demokratizációt. Megítélése szerint a szerzőtrió koncepciója az autokratikus rendszer megszüntetéséről három esetben igaz: az első nagy demokratizációs hullám esetén, mely történetileg több évtizeden át tartott, a régi elitek által irányított rendszerváltások esetén, illetve a régi elit és az ellenzéki elit tárgyalásai útján megvalósuló demokratizáció során. Az is elmondható, hogy az alulról kikényszerített változások, illetve az új államalapítások esetében egyik-másik országban rövid ideig felmutattak liberalizációs tendenciákat a demokratizáció előtt, de ez korántsem volt mindenütt így. Az viszont világosan látható, hogy ahol az állam és a hatalom összeomlása valósult meg, ott 40
