M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Kahler Frigyes tanulmánya alól. Legalábbis a jog szerint, mert politikailag gyakran később is hordozták elítélésük súlyát. Figyelemmel kellett lenni arra is, hogy az igazságtételnek van olyan vonulata is, amely nem alakítható - még részlegesen sem - jogi formulává, mindvégig a moralitás keretei között maradnak. Mindezek megjelenítése ugyanakkor lehetséges egy törvény praeambulumában. Az igazságosság - és a sérelmet szenvedettek sorsának megkönnyítése - azt kívánná: olyan állapotba kell hozni a sérelmet szenvedett polgárt, mint amilyenben a jogsértés előtt volt. Vagyis - a római jog terminológiája szerint in integrum restitutiot - kellene végrehajtani. Ez a formula az igazság- tétel érvényesítésére szó szerint aligha adaptálható, hiszen - több évtizedes időszakról lévén szó - valójában az életet kellene megismételni az elszenvedett jogtanság nélkül. A semmisség intézményének alkalmazására - a magyar jogban - nem 1989-ben kezdődött. A 9590/1945. ME. sz. rendelet mondta ki először, hogy meg nem történtnek kell tekinteni, tehát semmisnek, azokat az ítéleteket, amelyeket az elítéltek szocialista, antifasiszta vagy demokratikus politikai meggyőződésük, magatartásuk vagy tevékenységük miatt hoztak az elítéltekkel szemben.41 A semmisség intézménye tehát azt jelenti, hogy a törvény erejénél fogva (ex lege), meg nem történtnek (semmisnek) kell tekinteni a terhelt ellen lefolytatott büntetőeljárás egészét - ide értve a nyomozást, a vádemelést és a bírói szakaszban történt valamennyi jogcselekményt. A semmisség - miután úgy kell tekinteni a teljes eljárásra, mintha az meg sem történt volna - ezért fogalmilag kizárja az adott ügy rendkívüli perorvoslattal történő vizsgálatát. A semmisség alkalmazásának kétségtelen előnye, hogy az amorális jogi normák alkalmazásával történő elítélésekre orvoslást nyújt, sőt egyedül ez a megoldás nyújthat orvoslást. Az amorális jogszabályok alapján történő elítélés ugyanis kezelhetetlen volt a törvényességi óvással is, hiszen itt nem a klasszikus értelemben vett „törvénysértő” jogalkalmazásról van szó. A semmisség intézményének ugyanakkor az a természete, hogy lehetetlenné teszi az ügy bíróság előtt történő feltárását a törvénysértések megállapítását, s így újabb politikai manipuláció melegágyát képezheti. Zinner Tibor meggyőzően bizonyította ezt az újabb joggal való visszaélést a Nagy 41 9590/45. ME. sz. rendelet 1. §, 3. § (1) bek. így nyilvánították semmissé Szenes Hanna - a brit hadsereg főhadnagyának - halálos ítéletét. 249
