M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Kahler Frigyes tanulmánya . .az események egyszavas minősítésére a népfelkelés kifejezést alkalmasnak tartjuk”. S ezen túl: „Elítéljük a november 4-ét követő véres megtorlást és leszámolást. Kétségtelen, hogy a Kádár-Münnich kormányzatra rendkívül erős nyomás nehezedett ez irányban, mind külföldi szövetségesei, mind pedig a belföldi konzervatív és revánsra váró erők részéről, ezt azonban nem tartjuk mentségnek. Kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a Nagy Imre-per koncepciós per, célját tekintve pedig politikai gyilkosság volt. ” (Kiemelés tőlem. K. F.) A kemény ítélet valóban mellbevágó volt a KB fórumán (olyan időben, amikor a Nagy Imre-per iratait még át sem tanulmányozta a párt szak- apparátusa - az erre hivatott hatóságokról nem is beszélve -, így arról hivatalos döntés nem is születhetett). Az eseményeknek tragikus szint adott a nagybeteg Kádár János megjelenése és felszólalása a KB ülésén. Felszólalása26 - ez volt utolsó közéleti megnyilatkozása - valójában a széteső elme mögött vergődő lelkiismeret-fürdalás megnyilvánulása volt. Amikor M. Kiss Sándorral először elemeztük a sok helyen érthetetlen szöveget,27 úgy értékeltük, hogy Kádár Szovjetunióbeli tartózkodását fogságnak élte meg és szabadulásának az volt „az ára” - erre írásban vállalt kötelezettséget - lemondatja a Nagy Imre-kormányt, s ezért életével vállalt garanciát. Fenntartva a leírtakat, most, újabb 16 év után Kádár kusza mondataiban felsejlik egy sajátos hárítás is, hiszen - egyéb forrásokból jól ismert - Kádár volt az, aki ragaszkodott Nagy Imre halálos ítéletéhez, amelyet a PB -vei megszavaztatott, és inkább elnapoltatta az olasz választások miatt a tárgyalást, mintsem a halálnál enyhébb ítélet szülessen a Nagy Imre-perben.28 Ennek fényében Kádár lelkiismeretfurdalása roppant súlyos lehetett, s talán éppen ezért menekült a moszkvai fenyegetés - a "tőmondat" mögé, mert nem mert szembenézni gyilkos tettével. Nagy Imre és mártírtársainak temetési előkészületei megállíthatatlanok voltak, így nem lehetett elkerülni a Nagy Imre-per kérdését a KB előtt sem. A Nagy Imre-ügyre és a rehabilitáció kérdésére a következő fejezetben visszatérünk. 26 Jkv. 1993.1.p. 758-767. 27 Kahler- M. Kiss: Kinek a forradalma? p. 335-336. 28 Vö.: Kahler: Arcvonások egy Kádár-portréhoz. In: A kommunizmus hosszú árnyéka II. Bp. Kairosz, p. 42-48. 245
