M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Zinner Tibor tanulmánya utókor szerencséjére). A Németh támogatta Kulcsár a párt szokásos „ügyrendjét” áthágva az egyik legfontosabb kérdés megoldásakor kényszerhelyzetbe hozták a párt illetékeseit. „3. A Politikai Bizottság a büntetőpereknek a számbavételével kapcsolatos pártpolitikai feladatok ellátása céljából bizottság működését tartja szükségesnek. Ennek vezetésével Fejti György elvtársat bízza meg, s felkéri a belügyminisztert, az igazságügy-minisztert, valamint a Párttörténeti Intézet igazgatóját, hogy - mint a bizottság tagjai - vegyenek részt e munkában. Indokolt, hogy megfelelő időben - tagként - kapcsolódjon be a bizottság működésébe a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész is. ”45 A Fejti vezette bizottság más lett, és ügye a KB soron következő ülésén kavart vihart. „4. A Politikai Bizottság a munka módszerét illetően azzal ért egyet, hogy az történészi-jogászi jelleggel folyjon. Támogatja azt a javaslatot, hogy az ennek megfelelő munkabizottságok vezetőit a kormány (még az Ország- gyűlés márciusi ülésszaka előtt), tagjait pedig az igazságügy-miniszter kérje fel. Célszerűnek tartja, hogy a munkabizottságok tagjait a feladat elvégzésére függetlenítsék. ” A munkabizottság munkavégzésének pénzügyi, a nyilvánossághoz való viszonyának kérdését rendezetlennek véltem. A „függetlenítsék”46 kevés, és Korabeli és Szilberekytől is származó ismereteim szerint nem vettek részt a Fejti vezette bizottság munkájában. 46 Ez idő tájt tudtam meg, hogy „tervbe vettek”, így érzékenyen érintett a munkahelyi fuggetlenítés ügye. Ekkor folyt a vita az MSZMP-n belül arról, hogy a Reflektor Kiadó sorsa mi legyen, ahol a szerkesztőségben irodalmi vezető voltam. A pártközpont illetékesei részéről nemtelen kezdeményezések sora zajlott a kiadó megszüntetése céljából, áthágva minden korábban kötelező érvényűnek tekintett ügyrendi szabályt. Azt követően, hogy a kormány határozott kormánybizottsági társelnökségemről, egyfajta mentőövnek is tekinthettem volna, hogy 1989. március 31-étől a LfB munkatársa lettem. A kormány ugyan hangoztatta, hogy a tényfeltárásnak nem célja a felelősséggel összefüggő következtetések levonása, új munkahelyemen egyfelől féltek tőlem, másfelől viszont épp abban bíztak, hogy munkaadóm (esetleg érintett) beosztottaival szemben elnéző leszek. Meg kellett nyugtatni valamennyi, de főleg és mindenekelőtt politikai ítélkezésben részt nem vett, ártatlan bírót. Ezért beszéltem Földvárival, akit már felkértek arra, hogy nyilatkozzon a Népszabadságban. Ennek keretében kitért a felelősségrevonás ügyére is. Nép- szabadság, 1989. június 2. 7. o. A történelem megtette indítványát. Beszélgetés Földvári Józseffel, a koncepciós büntetőügyek felülvizsgálatára alakult bizottság társelnökével [a továbbiakban: Földvári interjú]. 209
