M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)

II. fejezet

Halmy Keve Kund tanulmánya

vethető a Magyar Nemzetben is, illetve később a Világ c. hetilap is figyelemre méltó lesz.

A politikai, jogi és gazdasági rendszer megváltoztatásának folyamatáról, a párt álláspontjáról elsősorban a Népszabadság ad hírt, a többi orgánum lényegesen hátrébb sorolható az információt kínáló sajtótermékek palettáján.

1. A piacgazdasághoz, kapitalizmushoz való viszony

A rendszerváltás előtti évtized elsődleges problémái közé tartozott a felgyülemlett, és megoldhatatlan gazdasági problémahalmaz, az államadósság, és a lecsökkent termelékenység, ami összefüggött a teljesen korszerűtlen, tervutasításos rendszerrel, mely rogyadozott ugyan, és veszített szigorú szabályozottságából, de változatlanul központi irányítású, monolitikus szisztéma maradt. Az írások, cikkek vonalvezetéséből világosan visszakö- vetkeztethetőek a problémák, a megoldási kísérletek, és - ami jelen tanulmány szempontjából a legfontosabb - a párt tájékoztatási stratégiája, az „útirány” közlése és fejtegetése, valamint a gazdasági változás szükségességének és mikéntjének kommunikációja.

Ezek a gazdasági kérdések voltak a leginkább egyértelmű - az egész országot egyformán érintő - problémák, melynek mentén éveken keresztül végig lehetett csúsztatni a politikai érvelést, összekapcsolva más, döntő jelentőségű társadalmi kérdésekkel.

Az újságokban megjelenő tartalmi mondandók összekapcsolásával végigkövethetők a szabad választásokat megelőző évek „egyoldalú” párbeszédei, melyet az MSZMP-hez közel álló gazdasági körök folytattak, fokozódó érdeklődés mellett.

„ Mindenképpen indokolt válságról beszélni, de a fogalmat nem szabad misztifikálni. A társadalmak fejlődésének útja válságokkal van kikövezve. (...) a következő években végrehajtandó reformfolyamat lényege megítélésem szerint az, hogy a párt által vezérelt hadigazdaságtól végérvényesen el kell jutnunk a demokratikusan ellenőrzött, fejlett árutermelő társadalomhoz, amelyben a köztulajdon dominál. (...) Nálunk is kialakult, és ami legalább ennyire fontos, az elmúlt évtizedekben átalakult, átstrukturálódott az az „ osztály ” - talán pontosabb lenne „ réteg ”-nek nevezni -, amely gyakorlati-