M. Kiss Sándor (szerk.): Rendszerváltás 1989. 15 tanulmány - RETÖRKI könyvek 2. (Lakitelek, 2014)
II. fejezet
Orosz Tímea tanulmánya februárjában elhangzott Pozsgay-féle rádióinterjú is fémjelzi, hogy a történelmi múlt átértékelése is lassan megkezdődött, s a pártkongresszus idejére már nyílt változásoknak lehetünk szemtanúi. Az ötven felszólaló közül összesen nyolcán említették közvetve vagy közvetlenül az 1956-os eseményeket, de a májusi pártértekezlettel ellentétben kivétel nélkül mindenki pozitív kontextusban, mint történelmünk tragikusan véres eseményeként emlékezett meg róla. Elhangzott az „ártatlan áldozatok” és „történelmi igazságtalanság” kifejezések is, ami példátlan az MSZMP történetében. A felszólalók az eddigiekhez képest szokatlan mértékig és mélységig vontak történelmi párhuzamokat, fejeztek ki heves nemzeti érzelmeket, amely az eddigi párteseményekre egyáltalán nem volt jellemző. A magyar szocializmus ugyanis sokkal kevésbé volt nemzeti, mint mondjuk például a cseh vagy a lengyel. De 1989-re már egyre inkább retorikai eszközzé válik a magyar történelemre való hivatkozás és a nemzeti érzelmek kifejezése. Négy felszólaló Nagy Imrét a történelem áldozataként és a magyar nemzet hőseként jellemezték, aki nagy eszmék harcosa volt és életét áldozta a magyar nemzet megmentésért. Merőben szokatlan mindez egy MSZMP pártkongresszuson, feltételezhetően sokan fogadták visszafojtott lélegzettel az egyes beszédekben elhangzó „formabontó” gondolatokat. Záró gondolatok Történelmi jelentőségű fordulat következett be a nyolcvanas évek végén Magyarországon, de ahhoz, hogy valódi demokráciát lehessen építeni hazánkban, ahhoz a demokratikus alapelvek megvalósítására alkalmas alkotmányt kellett elfogadni, amely biztosítja a hatalom megosztásának elvét is. Az 1949-ben hatályba lépett alkotmány szerint a kongresszusé volt a legfőbb politikai hatalom, de valójában nem ez volt a gyakorlat. A Központi Bizottság helyettesítette a kongresszust és az országgyűlést lényegében teljesen kikapcsolták a döntéshozásból. A valós döntések tehát nem az ország házában születtek és nem is minősült érdemi vitafórumnak sem a Parlament. Olyan alkotmányra volt/van szüksége az országnak, amely pontosan rögzíti a hatalom szerkezetét és a demokratikus alapelveknek megfelelően megvalósítja a hatalmi ágak szigorú elválasztásának követelményét. 127
