Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Előszó és használati útmutató a kötethez
Előszó Előszó és használati útmutató a kötethez A Nyájas Olvasó nem is tudja, hogy a kezében tartott könyv mennyire hányatott sorsú interjúkat tartalmaz. Elképzelni is nehéz, milyen szerencsés véletlenek sorozatának köszönhető, hogy ez a kötet végül is megszületett. Közel negyedszázada rögzítettük 25 magnókazettára a hanganyagot egykori MSZMP Politikai Bizottsági tagokkal. A kazetták évtizedekig a fiókom mélyén gubbasztottak, egy nejlonzacskó rabságában, mintha csak azt vártak volna, mikor szabadítja ki onnan őket valaki. Egy nap azonban a kezembe akadtak, csörögtek, kopogtak, majd tartósan hozzám tapadtak, miközben én a múlton, a rendszerváltozáson tűnődtem. Eszembe jutottak a korabeli heves pártviták, melyek néha túlságosan is átpolitizálták a tudományt és a tudósok nagy részét. 1989-ben, a demokratikus átmenet hajnalán az MTA Szociológiai Intézet megbízásából - Bruszt László kollégámmal együtt - egy többirányú tudományos kutatásba kezdtünk a rendszerváltozásról, amit akkor mi még inkább csak „korszakváltásnak” neveztünk, hiszen akkor még a Kádár-korszak lezárása volt napirenden. Dokumentum-feldolgozásokat, kérdőíves közvélemény-kutatásokat és magnós interjúkat készítettünk. Ez utóbbi koordinálását én vállaltam. Elhatároztam, hogy végig interjúzom a Kádár-korszak még élő Politikai Bizottsági tagjait, ezért vagy két tucat felkérő levelet küldtem nekik. Néhányan sietve visszautasították, mint Apró Antal, Kállai Gyula, Lázár György, de a többség igent mondott. Ne felejtsük el, hogy ez a Gorbacsov-i „glasznoszty” és „peresztrojka” korszaka is volt, ami kedvezett a nyilvánosságnak és az őszinteségnek. Örömmel fogadtam a nyitottságot azok részéről, akik korábban a legnagyobb zártságot mutatták. A Nyájas Olvasó biztos megérti, hogy negyedszázad után már nem könnyű pontosan visszaemlékeznem az interjúkészítés pontos körülményeire, de néhány dolgot felidézek. Az interjúk a beszélgetőpartnerek lakásán készültek, 1989. május 18. és 25. között. Ez alól egyedül Aczél György volt kivétel, aki végül is nem sokkal halála előtt, 1991. március 22-én fogadott. Vele csak az interjú első részét készítettem el, egészségi állapota és halála megakadályozta a folytatást, de az általa elmondottak így is tanulságosak. A beszélgetéseket a válaszolók nevének abc sorrendjében teszem közzé, hogy kerüljem bármiféle csoportosításnak vagy értékítéletnek még a látszatát is. Természetesen a felvételek készítésekor tisztában voltam azzal, hogy az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai nem egyformán viszonyultak sem a reformokhoz, sem egymáshoz. Bár törekedtem kollégáimmal bizonyos távolságtartásra, de utólag látszik, hogy ez nem minden esetben sikerült. A beszélgetőpartnerek általában előzetes jegyzetelésekkel és dokumentumokkal készültek, s többen ragaszkodtak is ahhoz, hogy elmondják, amit ők maguk el akartak mondani. Az interjúkat vagy egyedül készítettem, vagy kollégáimmal. Emlékeim szerint a Pozsgay Imrével, Nyers Rezsővel és még egy-két politikussal 6
