Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Gáspár Sándor: „Ilyen egycsatáros rendszerrel nem lehet dolgozni!”
Interjú Gáspár Sándorral Kérdés: Itt arról volt szó, hogy a reformmal kapcsolatos viták egyetlen megoldása az volt, hogy azoknak a személyeknek ki kellett kerülniük a döntéshozói csúcsszervezetből, a PB-ből, azért, hogy a továbbiakban ez a vita ne tudjon folytatódni? Válasz: Voltak nagy elhatározások, hogy ki kell ezt dolgozni. Emlékszem, szó szerint elhangzott, Kádár János mondta Nyersnek, hogy „Öreg, ezt így kell fölfogni, hát így a vezetésbe bele is lehet kerülni, meg ki is lehet kerülni, hát vissza lehet ide újra kerülni”. Dolgozzuk ki a helyzetet, reálisabban kell tenni az elképzeléseket, mert tudtuk, hogy nincsenek megoldva a problémák. Tényleg nincsenek megoldva. Tehát ide vissza is lehet kerülni, szóval nem harag volt az, és nem egymás hátába döfték ott a kést. Kérdés: Egy durva késedelem lesz. Hogyha az a 13 ember úgy döntött, hogy a gondolat befulladt ezt tovább kéne vinni. Ön többször használja ezt a kifejezést, hogy nem tudtuk, hogy hogyan lehetne tovább, mert egy burokban maradtunk ezzel. Az nem merült fel, hogy esetleg azt jelenti, hogy a személyeket ki kéne cserélni, akik részt vesznek az elsődleges döntésben, hogy esetleg ők alkalmatlanok arra, hogy ezt tovább gondolják? Válasz: Mondom, amikor válaszolok a konkrét kérdésre, és megint az alaphoz kell visszatérni. Mondtam, hogy ebben a munkásmozgalomban valami eltorzul, akkor rendszeressé válik, és az MSZMP-nek is volt egy nagyon rossz gyakorlata, ami egy időben jó volt, és progresszív volt, de ez az ellenkezője lett. Nevezetesen az ’56 utáni stabilitás. Az jó volt egy darabig, később, szóval minden történelmi helyzetben... Kérdés: Úgy érti, hogy még annak a problémája is fölmerült, hogy mit lépjünk tovább, nem csak a mikor, hanem a mit? Válasz: Itt mondom, az a lényeg, fölismerni az arra alkalmas személyt..., ez most már a régi, és azt hiszem, hogy jó a kifejezés, hogy kontraszelekció ... Mert ennek ez az egyik tragédiája. Nézze, itt a gondjaink változatlanul két alapvető dologra vezethetők vissza, hogy ezeket kell majd leküzdeni, és ezekre az orvosságot, szóval a terápiákról, mert a baj már nagyjából megállapított. Na most a gyógymód. Ez minden szocialista országra vonatkozik. Szóval a kisajátított termelőeszközökkel nem tudjuk mi ezt tenni, ez a működési zavarunk, stb., stb. Ez az egyik. A másik, a párt vezető szerepével nem tudtunk mit kezdeni, ellentétbe kerültünk saját világnézetünkkel, mert a dialektika egyik törvénye, hogy mindig az újakat kell csinálni, és aki előrelép, azt kell támogatni. Szóval „egy csatáros rendszerre” nem lehet társadalmat építeni. Korán számoltunk föl a többpártrendszert, szóval nem volt több pólusa ennek a politikának... Beltenyészet alakult ki, és kontraszelekció alakult ki. ...önálló fej, mert ugye én azzal kezdtem, hogy a Kádár nagy mestere 80
