Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Benke Valéria: „Föl lehet gyújtani a nádtetős szocializmust, de sok haszna nem lesz!”
Kérdés: Egyetért azzal, hogy a reform legnagyobb sikerei a mezőgazdaságban voltak? Válasz: Persze. Persze. És az magatartási kapcsolatrendszert és kooperációs javulást is hozott. Az utolsó 3-4 év gyalázatos, részben azzal, hogy rájuk verték az Sí-faktor következtében az állami bérszabályozást, iszonyatos elvonásokat, a centralizáltságot. Az állami szervek és főleg a pénzügy részéről sok mindenben növekedett, és a. mostani agyrém, hogy támogatás nélkül a magyar mezőgazdaság legyen rentábilis a világpiacon, hát ez tényleg arra szolgál, hogy elszegényíteni /az ágazatot/. Kérdés: Miben látja a Kádár-korszak negatívumát? Mi az, amit nem oldott meg, amit kellett volna oldani. Válasz: .. .Azt, hogy ’72-ben a reformot /az akkori politika/ megcsinálta volna, azt teljesen irreálisnak tartom, ha nincs semmi külső nyomás, akkor se. Ahhoz, hogy a kellő tapasztalatot megszerezzük, hogy mit hogy lehet jobban csinálni, ahhoz több idő kellett volna. Ahhoz, hogy a lakosság elfogadjon egy ilyet, ahhoz még inkább. Ahhoz 10, 15 év nem sok, hanem inkább kevés. Úgyhogy én nem az itteni elakadást, igazodást látom rossznak, azokat a kényszereket irtózatosan erősnek, amik az adott személyi döntésekhez vezettek. Kérdés: Ezek külső kényszerek voltak? Moszkvából jöttek? Válasz: Hát persze. ...Ez világos. Én nem tudom, hogy készen volt-e egy új PB- lista, de azt, hogy ezeket az embereket nagyon kalapálták, azt tudom. Szóval ebben a /politikát/ fölmentem. Ennek ellenére a káderpolitikában nem. Ezt egyértelműen rossznak tartom. Aztán, helyeslem, hogy hosszú ideig a nemzetiségi kérdéssel lábujjhegyen bántunk, tehát magunk példájával akartunk pozitívan hatni, se nem mentünk neki támadóan a többinek. Azt most se helyeslem, ha támadóan megyünk, a románokat kivéve, mert ők olyasmiket követtek el, amiket már lehet élesen fölvetni. Azt, hogy kezdettől fogva kellett volna hadakozni, azt eleve hibásnak tartom. Hogy kettő, vagy három évvel hamarabb föl lehetett volna vetni, többnyire inkább magyar belpolitikai okból, ami szintén nem elhanyagolható, ezt valószínűnek tartom. Tehát, hogy mondjuk már ’85-ben föl lehetett volna vetni nyíltabban ezeket a kérdéseket, látva, hogy a belső tanácskozások meg ráhatási törekvések nem érnek semmit. Úgyhogy ebben is van egy ilyen hiba, ami ismétlem, nem feltétlenül az erdélyi magyarság sorsát /illetően/, mert lehet, hogy azt még negatívabban befolyásolta volna, de nem lévén elkerülhető negatívumoknak az adott mennyisége, belpolitikai okból esetleg meg lehetett volna csinálni. ...Ha összehasonlítjuk akár az egyházpolitikát, akár a nemzetiségi politikát, akár az értelmiségi politikát a többi szocialista országgal, azt hiszem, hogy mindenütt, legalább a lengyelek, ahol jó barátaim vannak, óriási elismeréssel szoktak nekünk adózni. A reformmal Interjú Benke Valériával 63
