Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Benke Valéria: „Föl lehet gyújtani a nádtetős szocializmust, de sok haszna nem lesz!”
Interjú Benke Valériával hogy elhibáztuk amikor ezt a ’79-es fokozatosságot terveztük, igen keményen, gyorsan kellett volna egy fordulatot létrehozni, ami bizony azzal jár, hogy sok embert kell elbocsájtani, nagy részét rengeteg helyen azonnal el lehetett volna helyezni, a kisebb részének kellő erőlelátással munkahelyet teremteni, és nem szájtátva nézni, hogy majd a piac, mert ha a svédek meg tudják csinálni. ...Kb. 10 évvel ezelőtt óta hallottam a pénzügyesektől a következőt: „45 éves kohászból nem tudunk 25 éves ápolót csinálni”. Arra hivatkoztam ugyanis, hogy... rengeteg szolgáltatási területen fantasztikus létszámhiányunk van. És az, hogy ezeket a humán szolgáltatásokat fejlesszük, oktatást, gyermekgondozást, egészségügyet stb., ez létkérdésünk. .. .Azóta is a kohászati technikumba iskolázzák be a diósgyőri lányokat, meg az ózdi lányokat. Tessék mondani, miért? Továbbá miért nincs lényegesen több, néhány ipari szakmához képest lényegesen több humán szolgáltatásra képzett középiskolánk? Vagy középiskolára ráragasztott kicsi felsőoktatásunk? ... Ilyen lózungokkal lehet elhárítani azt, hogy gondolkodni kelljen, választani... Nem hiszem, hogy mindazt egyszerre most meg lehet teremteni... De azt sem hiszem el, hogy egy monetarista gazdaságpolitikát kell csinálnunk, azzal tudniillik implicite együtt jár, hogy a jóléti állam leépítése folyik ezzel a jelszóval, ...amit a neokon- zervatív ideológia dolgozott ki. S amit a Thatcher meg is valósított. Konzekvensebben egyébként, mint a Reaganék. Amerikában nem lehetett annyira konzekvensen. Hozzáteszem, hogy ott is nagyon rendes volt az elszegényedés, nagyon sok olyan munkanélküli van, aki nem számít munkanélkülinek... Kérdés: 1980-ban jelentkezett már politikai vetülete ennek a gazdasági feszültségnek? Válasz: Igen. Hogyne! Volt, olyan értelemben, hogy nem vagyunk szabadok abban, hogy milyen programot csináljunk. ...A XII. kongresszus egy ilyen átmeneti periódusnak szánt adósságot törlesztő, kicsit jobban a szerkezetátalakítást /sürgető kongresszus volt/, /de akkor/ már benne voltunk az adósságcsapdában. Vissza kellett fizetnünk az adósságot, tehát csökkent a forrásunk, amit szerkezetváltásra használtunk /volna/. Mivel nem tudjuk a szerkezetváltást meggyorsítani, nagy források bedobásával, ezért növekszik az adósságunk. Szóval ez a csapda-szituáció azóta van, csak súlyosabb, mint akkor volt, és az, amit mi akkor elmulasztottunk a ’80-as évek elején, az terheli a jelenlegi vezetést. Ezért a felelősség minket terhel. ...Nem láttuk meg, hogy milyen kiélezett helyzet áll elő. Mert változatlanul azt hittük 1979-ben, amikor csináltuk a ’80-as kongresszusi tervet, hogy ezzel a fokozatossággal lehet majd előremenni. Utána beleestünk ebbe a lengyelek miatt kiéleződött adósságválságba, és akkor lihegni kellett azon, hogy tudjunk minden nap 20 millió dollárt vagy 50 millió dollárt bevenni, hogy ki tudjuk fizetni azt, ami miatt „égett a ház”, ennek következtében a szerkezetváltás elhatározott lépéseit is vagy leállították, és el kellett fogadnunk, hogy leállítsák, vagy szemet kellett hunynunk fölötte, hogy nem csinálják. Mert ami már eladható, tehát ha megtermelték, és 52
