Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Benke Valéria: „Föl lehet gyújtani a nádtetős szocializmust, de sok haszna nem lesz!”
Interjú Benke Valériával bérversenybe beszállni, akinek egyébként lett volna tartása, hogy ezt ne csinálja. A bérverseny formája egyre inkább, ahogy korlátozták a béremelési lehetőségeket, a teljesítmény követelményeknek a csökkentése lett. Imimkamorál és általában a teljesítményszint jobban leromlott, mint addig volt, holott az se volt túl nagy. Úgyhogy, ez például szintén tanulmányozható, úgy láttam, hogy nem eléggé tanulmányozták. Nagyon sokat olvastam más kutatói dolgozatokból, munkaerő-gazdálkodási kutatásokkal foglalkozott - nem a Venyige Julika volt, szintén egy női név a Munkaügyi Kutatóintézetben, - majd eszembe fog jutni a neve -, aki azt követte végig, hogy a munkaügyi intézkedések és a tényleges feltételek hogy viszonyultak egymáshoz.... 1968-ban, amikor mi a vállalati hatékonyság törekvések miatti elbocsájtásokkal számoltunk, és helyesen kidolgoztak olyan intézkedéseket, amikkel ellensúlyozzák /azt/, tehát kivonni a forgalomból a 14-16 éves gyerekeket, az iskolai idő meghosszabbításával, az asszonyokat a GYES-sel, és néhány más ilyen intézkedést. Azzal azonban, hogy nem a fiókba tették,... hanem azonnal bevezették, nem számolva azzal, hogy az idegen képlet Magyarországon nem úgy szuperál. Nálunk nem az történt, hogy elbocsátottak embereket, növelték a hatékonyságot, hanem mivel önállóak lettek, fölszabadult a létszámgazdálkodás. Gyorsan fölvettek, amennyi embert csak tudtak, részben az átlagbér-szabályozás miatt, amit időleges féknek tekintettek, de aztán öngerjesztő negatívummá vált. Emiatt kellett vattaembereket fölvenni, részben... rengeteg adminisztratív dolgozót. .. .Na most, ez visszatérően jelent meg, ez az anomália, hogy tudniillik kidolgoznak valamilyen előrelépési stratégiát, /amihez/ vagy nem elég jól nézik meg az összefüggéseket, vagy bizonyos előre reagálásra ellenlépéseket tesznek. Ezzel én befejeztem a kicsit hosszúra nyúlt első részt. ... /A ’70-es évek második felében/ a külgazdasággal összekapcsolva irányozta elő a strukturális változtatást /a párt/..., és ezzel összefüggésben bizonyos közgazdasági feltételeket is, tehát például termelői árreformot arra a célra, hogy nagy lépéssel közeledjünk a világpiaci árakhoz, tudva, hogy a világpiaci áraktól idegen árrendszerrel nem lehet jól külke- reskedni. Ezek mind reális és helyes megfontolások voltak. .. A vállalati külkereskedelmi munka megélénkítésére ’78-ban... nem nagy mértékű, de import liberalizálást is lehetővé tettek. Az árreform hírére és az import liberalizálás lehetőségével élve a vállalatok bespájzoltak. Ebben az évben az addig majdnem konstans másfél milliárd dolláros adósságunkra - ami egy gyermeteg szám - második másfél milliárd jött rá... /Ez/ azt jelenti, hogy a sokat emlegetett túlfogyasztás, eladósodás, hogy az életszínvonalat finanszírozzuk, az nem így kezdődött, hanem úgy, hogy a vállalatok költötték el, és használták föl, de nem jó célra, hiszen elfekvő anyagkészleteket vásároltak ezeken a dollár-milliárdokon. És a vállalat vásárolt, az export tétel előirányzat szerepelt a tervében, de az nem ment ki. Ebből következően a magyar kormánynak fizetnie kellett. Mese nincs. Tartok tőle, hogy ez az idén is így történt, vagy így fog történni nagyrészt, hát most már kicsit erősebben csinálják, de azért azt hiszem, hogy most se igazán jól. /Az adósság/ ’72-ben egy milliárd volt, 43
