Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Sarlós István: „Ha egy PB-tag valahol fölállt, és azt mondta, hogy kétszer kettő négy és fél, akkor ezt párthatározatként kezelték.”
Interjú Sarlós Istvánnal szennyezett füst Győrben csapódik le”. Válasz: „Dunakilitiben azért építik az 1 millió négyzetméter felületű víztárolót, hogy az beszívja a füstöt”. Rendben van. A másik kérdésem az volt: „Tudomásom szerint a legjobb termőföldjeink hozama elapad.” Válasz: „Nem tudjuk pontosan megmondani, hogy milyen hatással lesz, ha a talajvízszint csökkenni fog, lehet, hogy nem befolyásolja a termelést, de amennyiben befolyásolja, törpe vízmüvekkel az állandó öntözést meg kell oldani.” Harmadik: „A vízduzzasztásnak lehet olyan következménye, hogy a kifolyó csöveken Győrbe visszaáramlik a szennyvíz. Erre a komolytalan válasz volt... Következő kérdésem az volt, PB előtt is: „ha... 50 vagy 200 köbméter vizet engednek át az öreg Dunába, akkor az én számításaim szerint rendkívül alacsony lesz a vízszint az öreg Dunában, nem lesz hajózható.” A válasz az volt: „hogy ha így lesz, akkor az öreg Dunából másodpercenként 500 ezer köbméter vizet tudunk ereszteni, és ez hajózhatóvá teszi”. A következő azt hiszem Budapest vízellátásával kapcsolatban. Mindegyik testület előtt föltettem a kérdéseket. A Zsufára - aki a pártközpont gazdaságpolitikai osztályának előadója volt - még rá is szóltam a PB-n, hogy ne fölényeskedjen, és ne kezelje le a testület tagjait akkor, amikor azok aggályoskodó kérdéseket tesznek föl. Mert úgy kezelte a dolgokat. ...És a Minisztertanácsban még külön a Marjainak elmondtam, hogy „öregem, én ilyet nem veszek be, hogy 50 vagy 200 ezer köbméter helyett 500 ezret engedjen át a zsiliprendszer, mert amikor 500 ezer köbméter kapacitású zsiliprendszert kell építeni, akkor okosabb lenne azt mondani, építünk egy zsiliprendszert 500 ezer átengedésü kapacitással, de szükség szerint ez csökkenthető a kívánalmaknak megfelelően.” Tehát ebben a periódusban az volt a baj, hogy akik a gazdái voltak az ügynek, azok visszaverték a kétkedő kérdéseket, mert akkor még ’83-ban, ’84-ben az volt a helyzet, hogy volt, biztosak voltak abban, hogy ha a kormány akar valamit, akkor azt /keresztül/ tudja vinni.... A nyilvánosság előtt semmi nem volt ’77-től, semmi nem volt, ez nem igaz. 1980-ban találkoztam először egy szakemberrel, a Perczellel, akit én régóta ismertem, és a Népfrontba eljött hozzám, hogy ő szeretne részt venni ezekben a munkálatokban, mert aggályai vannak. És akkor én hívtam föl azt a bizottságot, már „franc” tudja, ki foglalkozott vele, hogy vonják be a Perczelt is. És akkor még súlyos viták nem voltak. 1983-ban kezdődött a vita igazából. Akkor én a kormány tudománypolitikai bizottságának az elnöke voltam és mi rendeltük meg a Tudományos Akadémiánál ökonómiai és ökológiai vizsgálatokat. Akkor az Akadémia még azt mondta, hogy nagyon hosszú idő kell, míg pontos felméréseket tudnak eszközölni és fölsorolták, hogy mi mindent kell csinálni. Kérdés: Akkor már a Valóságban meg is jelent erről egy cikk, hogy vannak problémák Bős-Nagymaroson, így volt Gabcsikovo, Nagymaros, akkor tudott először az ország közvéleménye az ügyről. Válasz: Nézze, a kezelése túl magabiztosan történt végig az egész ügynek, mert ugye... tavaly decemberben kezdődött el a tiltakozó aláírások gyűjtése. Én a 262
