Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Méhes Lajos: „Itten hatalmi harc is folyik az utódlásért.”
I Kérdés: Sőt, ezek a redukciók idegenek voltak a szocializmus elveitől? Válasz: Úgy tűnt, hogy ezek megbontják. Ez valami más út akar lenni, hát le akar térni egy meggyőződésem szerinti útról. A ’68-as reform időszakára visszatérve, szóval a ’68-as reform előkészítő vitái során, majd a Központi Bizottsági ülés során - én egyébként akkor még a KISZ első titkára voltam -, és hát az akkori fiatalok, egyetemi fiatalok véleményét is ismerve valóban teljes mellszélességgel tudtam kiállni a reformnak olyan célkitűzései mellett, hogy ezt a bürokratikus tervutasításos módszert módosítani, változtatni kell. Erősíteni kell a vállalati önállóságot, és a közgazdasági eszközökkel történő irányításnak kell nagyobb szerepet adni. Én úgy hiszem, hogy magam is és a Központi Bizottság többsége is akkor ezt természetesnek gondolta. Ezután következik az a szakasz, amikor ugye elkezd működni ez a reform, jönnek az első intézkedések.... A bemutatkozása a reformnak - akkor már én a szakszervezetnél voltam, a Vasas szakszervezetnél - a bemutatkozás az olyan volt, hogy nem értették a munkások azt, hogy miért érdemes elmenni a termelőszövetkezetbe dolgozni, egy öntőnek vagy egy esztergályosnak. Korszerűtlenebb technikával nem olyan magas kvalifikáltságot igénylő munkát végezve, többet kerestek, mint amennyit nagyüzemben keresni lehet. Ez volt, amivel a probléma én szerintem kezdődött. A másik szintén a bérekkel kapcsolatos volt. Érthetetlen volt az emberek számára az, hogy a Váci út egyik oldalán többet fizetnek, mint a Váci út másik oldalán ugyanolyan esztergályosnak ugyanazért a munkáért. Vagy ebben az időben lett fölszabadítva a munkaerőnek a szabad mozgása, ennek a feltételei akkor lettek megteremtve, és otthagyta az egyik üzemet, elment a másikba. Ott új emberként többet keresett, mint az ott dolgozó régi. Érthetetlen volt. Ezek a különböző szorzószámok, amik ugye kezdtek megjelenni, hogy ugye a bérezések, a jövedelmezőség, a bérezések kiszámításához amilyen számokat kitalált a vezetés, és amiket az emberek nem értettek. Egyetértettek a végén abban, hogy a kohászatban romlanak a bérek, ott ahol magas az állóeszközállomány, ott jobban romlik a bér, mint ahol igen alacsony. És ezt nem tudták megérteni, és nem volt válasz rá. Csak azt akarom mondani, hogy a találkozás két-három év során, a reform gyakorlati kezdő lépései során bár vállalatvezetésnél bizonyos önállósági törekvések talán jobban érvényesülhettek... A vezetők most önállóbbak lettek. A dolgozó tömegek a reformnak számukra érthetetlen oldalaival találkoztak. Ekkor következett az be ugye, hogy... ott volt az ’56 emléke még nagyon komolyan a közéletben, valamint a ’68-as csehszlovák események hatása. Ez nagyon mélyen ott élt az emberekben. Hát világos volt, hogy a rendszer alapvető bázisa, ha elégedetlenkedik, akkor foglalkozni kell a vezetésnek. Erre így került sor, hogy „a munkásosztály helyzete” című napirendi pont a Központi Bizottság 1972-es, talán novemberi ülésére ki lett tűzve. Én állítom, hogy az a munkásvélemény, amelyik akkor megnyilvánult, és amelyiknek én magam is hangot adtam a Központi Bizottsági ülésen is a felszólalásomban, akkor az, nem a reformokat akarta megtorpedózni, hanem rá akarta a figyelmet vagy fel akarta a figyelmet hívni 183
