Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Korom Mihály: „Elszakadtunk a realitásoktól, az álmainkat vagy az elképzeléseinket összekevertük a valósággal.”
ilyen véleményem, amolyan véleményem, ő azt meghallgatta természetesen, el is fogadott sokat, meg mit tudom én, de végül is azért ő összefoglalóin egy-egy vitában hát mégiscsak a tulajdonképpen ugye, hogy mondjam? Elfogadva, meg tolerálva, meg kiegyensúlyozva, de hát azért ő volt a meghatározó egyénisége a pártnak. Hát ez, azt hiszem, nem szorul különösebb magyarázatra, vagy indoklásra. De másik dolog, hogy amikor ő 1972-ben a Központi Bizottság elé terjesztette azt a kérését, hogy mehessen el nyugdíjba, hát erről majd a Fock elvtársat tessék megkérdezni, hogy ez hogy is volt... /Kérésére a magnó kikapcsolva!/ Arra emlékszek vissza, hogy Kádár elvtárs a KB-ülésen az én számomra akkor teljesen váratlanul, de hát aztán kiderült, hogy a Politikai Bizottságon belül erről nagy viták folytak, korábban is, hogy ugye kérte, hogy a Központi Bizottság nyugdíjazza, mert minden magyar állampolgárnak, aki 60 éves, megilleti, hogy nyugdíjba menjen. Őszintén szólva, én ezt akkor nagy megdöbbenéssel fogadtam, mint KB-tag, és örömmel szavaztam meg, a szó igazi értelmében is megkönnyebbüléssel szavaztam meg azt a javaslatot, amit éppen a Fock elvtárs terjesztett akkor elő, hogy a témát a Központi Bizottság vegye le napirendről. Mert a Kádár Jánosra szüksége van a pártnak, szüksége van az országnak, a nemzetközi kommunista mozgalomnak. No, én ezt nem bántam meg persze azóta sem, két dolgot azonban nagyon megjegyeztem magamnak. Az egyik: akkor Kádár elvtárs azt mondta, hogy jó, elvtársak, én ezt a KB-állásfoglalást tudomásul veszem, és a büdös életben én az én nyugdíjazásomat az életben elő nem hozom. Hát aztán, ugye ’72 óta eltelt egy jó pár esztendő, 70 éves lett, 75 éves lett, tehát ő nagyon, tehát ő nagyon következetes volt ebben a tekintetben. Azt hiszem, túlzottan. Mondom most már, és nekem meggyőződésem, hogy az általam is korábban sokszor bírált, meg nem értett rotáció, amit a jugoszlávok vezettek be először, nem is az ő szisztémájuk szerintire gondolok én, pontosan, de hogy szükség van nemcsak... a közvetlen munkatársaknál, egy nagy embernél, egy vezér egyéniségnél a rotációra, az időszakos változásokra, hanem szükség van a legmagasabb poszton is. Ez nekem egy nagy tanulság. Éppen a Kádár János elvtárs életútjának ’724Ő1 való figyelemmel kísérése alapján. Kérdés: Térjünk most akkor vissza, hogy Ön Politikai Bizottsági tag lett, ’80- ban, amikor több személyi változás is volt. Kik azok az emberek, akik bekerültek a Politikai Bizottságba? Válasz: Hát Havasi is. Aztán ki volt akkor új? Óvári Miklós? Vagy ő már akkor az volt? Kik voltak akkor ott a tagok? Talán Sarlós István? Hajói emlékszem. Hát nem tudom, sajnos ezek, ugye, úgy összemosódnak a nevek és az évszámok, hogy nem tudom én. Maróthy talán akkor került be, aztán a Méhes is. Kérdés: Milyen változást jelentett az, hogy Ön PB-tag lett? Válasz: Megmondom őszintén, az égvilágon semmi különöset. Én végeztem utána is ugyanazt a munkát, legfeljebb az, hogy mondjuk, hogyha lementem vidékre, ______ Interjú Korom Mihállyal 175
