Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Havasi Ferenc: „Emögött egy generációnak a rövidzárlata van, amelyik nem tudott már váltani!”
Kérdés: Ön sokat megélt az elmúlt évtizedben, különösen ’77 és ’87 között. A mai szemmel nézve, hogy ítéli meg most a dolgokat, az eredmény és a sokféle tapasztalat ismeretében...? Válasz: Én most nagyon sötéten látom a magyar helyzetet. Hát úgy, hogy szerintem a hatalmat, amit mi pluralizálni akartunk, és demokratizálni... stb., nos, szerintem most nem tudunk megállni ott, ahol meg kellene állnunk. Azt, hogy a szocializmustól leválasszuk a sztálini modellt, hogy ezt a műveletet mi végre tudjuk-e hajtani, és egy tényleg sztálini modelltől mentes valamit létre tudjunk hozni, én abban bíztam. Attól tartok most, hogy ez nem fog sikerülni és most úgy látom, hogy nincsen már olyan hatással a vezetés az egész társadalomra, hogy moderálni, orientálni tudja a folyamatokat. Nem rosszabb a helyzet, és az nem rajtunk múlik most, csak azon, hogy az ellenzék az még ott tart, ahol tart. Kérdés: Ha most kívülről próbál visszafelé nézni, akkor egyfelől hogyan értékeli a Kádár-korszakot, főleg az elmúlt 15 év történelmi helyét és szerepét? Menet közben milyen alternatívák voltak, amelyeket esetleg másképp kellett volna csinálni, a mostani ismeretei szerint? Válasz: Tehát én úgy látom, hogy borzasztó nehéz az utolsó 15 évet elválasztani a 40-től. Szóval annyira összefolynak a dolgok. Kérdés: És a 40 évtől el lehet a 30 évet választani? Válasz: Nem. Az is összefolyik? Szerintem a gazdaságban a struktúrának a kialakítása az elkezdődött ’45 vagy mit tudom én ’46-ban, ’49-ben. Nagyon nehéz azt mondani, hogy itten ... most a gazdaságban így van, az konkrétan kihat egy csomó egyéb dologra is, tehát itt folyamatokat kell értékelnünk és nagyon nehéz az utolsó 15 esztendőt kiragadni ebből. A ’72-73, ez egy önállóan is értékelhető mondjuk a szakasznak a kezdete... A Kádár-korszakról. Igen, ott kezdődött valami új, sőt, szerintem a Nagy Imre féle új szakasz politikájánál kezdődött valami új: az első elszakadás a sztálini modelltől tulajdonképpen ott kezdődött el, /az volt az/ első elmozdulás ’53-54-ben. Ez folytatódott ’57 elején. Nekem az a véleményem, hogy mikor az ereje teljében volt ez a párt és a bizalomnak a csúcsán, tehát amikor a legnagyobb bizalom övezte ezt a pártot... Ha akkor ő mer a pluraiizálásra gondolni, és tényleg az ő segédletével és bábáskodásával sikerül egészen eljutni odáig, hogy még pártokat is engedi, és végig megy ennek a töménytelen törvénysértésnek a dolgán, akkor /minden más lett volna/. Lerendezhette volna, amikor minden eszköze megvolt neki ehhez, lehetősége, hogy csökkenti a rendszerrel szembenálló vagy sértett embereknek a táborát. O tulajdonképpen folytatja azt, amit elkezdtek ’54-ben meg ’57-ben. Most ez valamilyen oknál fogva - külső, meg belső okoknál fogva — elmaradt és tulajdonképpen utána átváltott egy olyan helyzetbe a fejlődés, hogy nyomás alá került a párt. Interjú Havasi Ferenccel 151
