Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Havasi Ferenc: „Emögött egy generációnak a rövidzárlata van, amelyik nem tudott már váltani!”
én meg nem, hogy menjek el, legalább egy pörköltet enni. Nem voltam, azt nem tudom, hogy ott mi van, de hogy nemcsak a PB-ülésen születnek a politikai döntések, vagy a titkársági ülésen, az biztos. Az emberek egyéni kommunikációja meg kapcsolattartása az, hogy ki milyen vitában maradt alul, ahogy a sértettek egymást megtalálják, vagy a vitában alul maradtak, egymást megtalálják és vigaszt keresnek. Ezeknek rendszerint vannak ugye támogatóik, újságíróik, akik hangot adnak az ilyen dolgoknak, és egymásra találnak azok az emberek, akik tudják, hogy azonos módon gondolkodnak, és még nem is kell szerintem különösebb módon szervezni ezeket. Mindenki tudja, hogy ha ma azt mondjuk, hogy a magyar mezőgazdaságot nem szabad tönkretenni, hát akkor tudjuk, hogy ez ügyben ma kivel lehet szót érteni. Kit kell felhívni, hogy ugye te egyetértesz velem abban, hogy ezt nem, hát tudjuk azt, hogy ha ma felhívjuk a Szabó Pistát, a Váncsa Jenőt, egyetértenek, hogy nem szabad tönkretenni, és ezek a legjobb szándékú emberek. Ez így van egyéb kérdésekben is. Ha a bányászkodásról akartam panaszkodni valakinek, én is tudtam, hogy kinek szabad azt elmondani, kiben remélhetek támogatót... Kérdés: Például kivel? Válasz: Bányászatnál? Hát mondjuk a bányászatnak a dolgait egy jó ideig értette a Fock. De nagyon nehéz, nem mint szakma, nem mint gazdaság, hanem mint politikai jellegű erő. Az „Öreg” /Kádár/ is mindig figyelt rá. Szóval tudta, hogy szavazásoknál, választásoknál, bányász megyék stb., hogy ezek jelentenek valamit. Még ugye a ’45-47-es választásokból élményei voltak neki. Tehát azt azért nagyjából tudta, hogy melyik megyei titkár, melyik osztályvezetővel lehet ilyen kérdést megbeszélni. A Klézl Robival, meg a Bálint Jóskával nem lehetett a bányászatról beszélni. Már a Jakab Sanyival lehetett, ugye mint PTO-sal. Szerintem, mert azt, hogy lobbi, azt most emlegetjük, azelőtt ez a szó ki se esett a szánkon, nem volt. Hát a politika az szerintem úgy születik, hogy elmennek külföldre /Moszkvába/, ott hallottak valamit, hazajöttek, mit lehet támogatni, mi lesz itt a kibontakozás, kire szabad fölkapaszkodni, kire nem, azért ezek napirenden voltak mindig. Kérdés: Ha itt a ’75 előtti évekre, Friss István korszakára gondolok, Ön szerint kik voltak akkor inkább jellegzetes figurái a magyar reformnak és a magyar ellenreformnak? Válasz: Hát kérem, vidéken egy nagyon nagy tekintélye volt az Antosnak. Tehát ahogy az Antos tudott beszélni a reformról, meg kell mondani, hogy abban az időben a Nyers mellett az olyan emberek voltak, mint a Tímár, aztán Fehér Lajos mint agrárember, Vályi, Dimény. Dimény is egy jó szellemű ember volt, a maga módján. Most nagyon kevés szó esik mostanában Párdiról, ő nagy visszahúzó erő volt az OT-ban is, benn a pártközpontban is. Bár Friss mellett kezdett el dolgozni, de nemigen abban a szellemben, és hát főleg az ellenzék között, hát inkább ezeket a politikai figurákat lehetne sorolni. A kormányban én úgy látom, hogy erősebb volt Interjú Havasi Ferenccel 117
