Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)
Gáspár Sándor: „Ilyen egycsatáros rendszerrel nem lehet dolgozni!”
Ott rám kérdeztek, hogy most, ha a könyvét megírnám, akkor most már másképp írnám meg. Ó, amikor megírtam nekik, az a helyzet volt, most azóta tények vannak, már más a helyzet. Ha most kéne írni, meg gondolkodni, hát azért nem azt jelentené, hogy másképp írnám meg, szóval ez nem jó. Személyi indítással nem lehet cselekedni, és nem jó... Ő a Grósszal az egységet fölrúgta, és szembekerült a Grósszal, ez csak föltételezés, mert lehet, hogy ebben nincs igazam, de úgy láttam, hogy a..., ez nem jó, mert azért ő is vesztes lehet, és nem állunk most olyan nagyon jól, hogy emberek csak úgy elkavarodjanak, akit lehet, meg kéne menteni. De hát ez most egy lett... sajnos. Kérdés: Végül még egy dolgot hadd kérdezzek, és aztán megköszönöm, hogy ilyen sok időt fordított erre a beszélgetésre, mert eléggé fárasztó volt. Ha megpróbál egy kicsit visszamenni 15-18-20 év előtti eseményekre és döntésekre, úgy gondolja, hogy ez volt az egyetlen lehetőség az Ön számára, vagy lehettek volna alternatívák? Válasz: Nézze, alternatívák biztos, hogy voltak... Valószínűleg lettek volna, merültek is volna, nem kidolgozva, de a folyamatokat el kellett volna indítani. Csak még egyszer mondom, hogy hamis módon saját lelkiismeretünk megnyugtatni, hogy... ez egy magyar átok, hogy rajtunk kívülálló okok miatt nem tudunk... a szükséges alapvető változtatásokat komolyan csinálni. Mikor nem volt még a Szovjetunióban az elmozdulás, mikor még mereven tartotta magát a görcs, ugye minden újítással szemben. Kína-Szovjetunió helyzete ugye olyan volt a szocialista tábor viszonya, és Kína viszonya olyan volt, hogy a jugoszlávok már zsákutcában voltak, mert az a világos, hogy az egyetlen egy járt út mindenből lehetett volna valamilyen példát meríteni, az járhatatlan volt számukra, mert nem volt érték. Tito bevallotta ezt, már Kádár elvtárs kíséretében, nem egyszer voltam ilyen találkozón, ilyen politikai munkában, amikor találkoztak. Én három alkalommal voltam, Tito beismerte, Kardelj beismerte, aki tényleg szellemi atyja volt ennek a munkás önigazgatásnak, hogy csak nincs bátorságom bevallani, hát ők látták, de hát mi tudtuk. Akkor mihez fogjon neki? Meg is volt ez a beszélgetés, mint kötetlen beszélgetés, még nem egyszer szóba került, hogy halló, hát akkor a folyamatokat el kellene indítani. Aztán mindig az volt a végkövetkeztetés, hogy ezen már nem tudunk változtatni, amire pedig szükség lett volna, és szükség van ma is, de azt a folyamatot biztosan nem tudtuk volna elindítani, egészen biztos. Tényleg a tulajdonviszonyokat most meg kell reformálni, mert tényleg félreértés volt reprivatizálni (?), vagy hétszentség, vagy üzemeket kellett volna bezárni... Mondja meg, hogy ki vállalja azt, hogy bezárni üzemeket, és legyen 300 ezer munkanélküli. Az ügy szempontjából ez szükséges lett volna, de hát abban az időben, ami volt a szocialista társadalmi viszonyok között, ilyen lépésre elszánni magunkat... Interjú Gáspár Sándorral 103
