Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Az MSZMP KB NJKB 1989. február 3-i ülése - Az első ülés szó szerinti jegyzőkönyve – 1989. február 3
Az MSZMP KB NJKB 1989. február 3-i ülése a határig, mondjuk, a régi stratégiából annyi megmaradt, hogyha ők engedik őket, akkor pláne - Bécs utánig elmenni -, és ott védekezni. Most az egész védekezésben az kimarad, ami régen az egészben számításba került, hogy atomháború is lehetséges. Kimarad belőle, és a régi stratégia elmondásához hozzátartozik azért is, az, hogy bemegyünk Ausztria és Olaszország felé, hogy atomra is számítunk. És akkor atomháborút megelőzendő vagy azt kivédendő, ott legyen a balhé és ne nálunk elsősorban. Ezt persze kizárni nem lehet, hogyha azt mondja, hogy háború, valakinek valahol elszakad a cérnája, főleg annak, aki úgy érzi, hogy nagy bajba került, és nem kockáztathatja ezt is, hogy a világ összedőljön. Na, most egy dolog motoszkál bennem, a Korom elvtárs által feltett kérdést, hogy mit kapunk mi abból, ha a szovjet csapatok mennek. Hát én azt hiszem, nem sokat. Ezt a két emlékművet már említették, még kettőt meg lehet említeni, de ez a stratégia jár egy diszlokációval, nyugatról elvonulunk keletre, szovjet csapatok elsősorban elvonulnak, de ha nekünk kell védekezni helyettük is most egy darabig, akkor nekünk az ő helyüket el kell foglalni. Kalocsán voltam a múltkor, ők arra számolnak, hogy a szovjet csapatok mennek, onnan elmennek, a város közepén a női börtön felszabadul, és kiviszik majd a szovjet csapatok helyére. Hát nem ott szabadul fel, máshol szabadul fel. De azt hiszem, nekünk jelentős részben ott kell elfoglalni a helyeket. Most még egy utolsó mondat. Itt felmerül az emberben állandóan, a múlt tapasztalatából kiindulva, hogy emberek és eszközök. Akármilyen jó eszközeink vannak, ha az emberek nincsenek helyükön. Akkor megette a fene. Ezt a történtek bebizonyították Magyarországon. Ilyen szempontból zavar engem ez az 5. oldalon a középső bekezdésnél három egymásnak, szerintem, ellentmondó mondat van, én a középső mondatot tartom az igaznak, az első, mondjuk, egy nagyon pozitív megállapítás a tiszti állományra, a hivatásos állományra, az utolsó mondat megint egy pozitív, a középső mondat az, amire én azt mondom, hogy az az igaz, nem kevés azoknak száma, akik ebben a politikai helyzetben lemondanak a hivatásos szolgálatról. Erre föl kell figyelni és azt hiszem, hogy az eszközök mellett jó lesz, ha egy kicsit gondolunk jobban az emberekre. Különösen akkor, amikor így elviszik az embereket a lakóhelyüktől távol, tiszteket ilyen laktanyába, olyan laktanyába, akkor a - nem mondom, hogy a maradék pénzből, mert hát sok tízmilliárdos vita van a tervhivatallal, de a pénz egy részét erre kell felhasználni, hogy ezeket az embereket rendesebben megfizetni és lakáskérdéseiket elintézni. Mert úgy tűnik ez a három mondat ellentmond, és nehogy megfeledkezzünk megint arról, hogy az emberek 69
