Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Az MSZMP KB NJKB 1989. június 9-ei ülése - Az ötödik ülés szó szerinti jegyzőkönyve – 1989. június 9
Az MSZMP KB NJKB 1989. június 9-ei ülése meg kell változtatni és nyitottá kell, nyitottabbá kell tenni. A nyitottság azonban itt törvényes szabályozásokat jelent és ellenőrzést jelent. Korábban már ez vita tárgyát képezte, hogy parlamenti ellenőrzés önmagában elegendő-e, vagy ugye minisztertanácsi. Hát erről beszélgettünk korábban. Nyilvánvaló, hogy itt ez a struktúra, ami most nekem, - ha én jól értettem -, egyszer van egy parlamenti ellenőrzés, ez egy normális dolog, ez a világon mindenütt van. Másodszor pedig a szolgálatirányítás, amivel a minisztériumon belül van, ott a miniszteri szintű az ellenőrzés és a kontroll és nem testületi, nem minisztertanácsi, vagy valami más. Lehet, hogy majd valamikor ez - mert ez a Horváth elvtársnak egy korábbi gondolata volt - kikerül a Belügyminisztérium szolgálatából, és lehet egyből egy önálló szervezet, de akkor ez egy más struktúrát is igényel megítélésem szerint. És nem a szolgálat struktúrája lesz más, hanem a minisztériumi struktúra fokozatos átalakításának lehet ez, majd később egyik állomása. Itt szeretném megerősíteni, hogy az anyagban a többpártrendszer viszonyai között a pártműködést felvetik. Ezt a megközelítést tartom konstruktívnak, amely nem kötelezi végleg el magát a szervezeti megoldás mellett, de most szolgálaton belüli pártszervezeti működést támogatja. Mert a szolgálati - az a 13. oldalon ki van fejtve -, mert a szolgálaton belüli pártszervezetek tevékenysége, stratégiai megoldása összefügg a fegyveres testületek és a közszolgálati intézmények pártszervezeteinek kezelésével. Tehát azért helyeslem ezt, hogy nem szalad elé, de nem is kötelezi el magát, nem zárja be ezt a kérdést. Most a pártszervezeti működést megerősíti. Ugyanakkor, mert azt gondolom, nem tenne jót az ügynek, ha ott bizonytalanságérzet erősödne meg, és tartana az a vita, hogy hogy is leszünk. Ugye én kint voltam a végrehajtó bizottsági ülésen, ott is ez felvetődött, hogy hogy lesz, tehát ezt nyugvó pontra kellene vinni. Majd mikor az egész kérdés megoldásra kerül, akkor. Én azt hiszem, hogy hosszú távon - én nekem első perctől kezdve ez az álláspontom - hosszútáv alatt én '95-ös kifutást értek, több mint valószínű, hogy a különböző szervezetek egy köréből a pártszervezeteket direkt módon ki kell vonni. Tehát mire a többi pártok megerősödnek, felnőnek és megizmosodnak, addigra egy új szervezeti struktúrát kell kialakítani. Most ez beláthatatlan zavart okozna, és én ezt ezért nem támogatom. Rövid távon én azt a felfogást helyeslem, ami itt van. Ami az átmenet szervezeti korszakát, szakaszát illeti: hát itt ezt a szakaszos megoldást támogatnám, amit úgy látom, hogy ez kívánatos. Engem egy kicsit zavar, de azért mert bizonyára nem értem, ez az önállósodási folyamatnak az értelmezése. Aztán másik: a decentralizáció, centralizáció problémája. 531
